Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem adott legalább egy esélyt neki?
Megismertem valakit külföldön, de sajnos x időn belül hazaköltöztem. Nagyon különleges kapcsolódásunk volt, már az elejétől kezdve. Borzasztó törődő, a szex fenomenális, minden jó volt. Egy olyan kedves, kiszámítható jólelkű srác volt…kb mindent megtaláltam benne amit kerestem.
Az elejétől leszögeztük mindketten h ebből nem lesz ugye több, én nem itt lakok stb. A barátaim szerint nagyon kedvelt engem, borzasztóan bízott bennem, kulcsot adott a lakásához stb. De mindig elejtette még a gondolatcsíráját is annak, hogy ez lehetne több is..
Nagyon introvertált típus volt egyébként, én ennek az ellentétje, neki minden 2x időbe, energiába telt mint nekem (pl megszervezni az életét/találkozni, alacsony energia szintje is volt)
A lényeg hogy évek óta nem volt barátnője annak ellenére hogy 10/10 teste van, jóképű, és a lelke is nagyon-nagyon rendben van. Ezért se értettem, hogy neki megse fordult a fejében? Hogy ez amúgy érték? Mert én tudom hogy a lehetetlennel egyenlő sokszor bárki normálisat találni. Vagy csak én gondoltam túl ezt az egészet?
Én többször visszajeleztem neki hogy persze, én se akarom egymás szívét összetörni de ez lehetne több is (persze tudom milyen nehéz egy távkapcsolat)
Nekem volt több kapcsolatom is, de soha nem bántak úgy velem ahogy ő. Megértettük egymást, egyszerűen a mai napig nem tudom elfelejteni őt, pedig jópár hónap eltelt.
Tudom, hogy nagyon-nagyon kedvelt és mindent megtett amit önmagához képest megtudott, de olyan könnyen “elengedte”. Még akkor is, mikor a nyáron eszembe jutott, megüzentem neki, még arra is az volt a válasza hát ugyanezt érzi de az èlet megy tovább….
Másoknál meg látom hogy nem akadály a táv, összejönnek. Ő megse próbálta pedig nagyon rég volt egyáltalán lánnyal. Nem pussoltam neki a témát egyébként, de ha rákérdezett elmondtam az álláspontom.
Nagyon hiányzik, és néha megkérdezem magamtól hogy vajon tényleg szeretett úgy velem lenni ahogy mondta? De ha igen, miért engedte el ezt olyan könnyen?
Vagy ez is egy introvertált dolog ami egyszerűen bőven komfortzónán kívüli?
De lehet csak én értékelem őt túl és oka lehet hogy ez nem jött össze
Lehetett volna, ha mindketten igazán akartuk volna, de nem tudom ő miért nem akarta, jellem kérdése-ez, vagy egyszerűen nem tudtam megfogni annyira hogy elgondolkozzon (ő nehezen lépi túl a komfortzónáját)
Ezt a kérdést tuti kiírtad már párszor, nagyon ismerős.
Egyébként nézd kérdező, mindig kettőn áll a vásár. Hiába szeretnéd te, ha ő nem. Idővel az élet mindenkit megtanít erre, illetve arra is, hogy a megélések mindig szubjektívak, lehet neked bejött az életem szerelme érzés, neki meg csak egy kellemes nyári kaland érzése volt veled.
És hát sajnos ez fordítva is megeshet, hogy nem fogod tudni, hogy egy csávó mit eszik rajtad, mert neked azért nem adja be azt a mindent elsöprő vibe-ot finoman szólva sem.
Lehet itt mentegetni, hogy nincs önbizalma meg ilyenek, érdekes módon, ha élete szerelméről van szó, mindenki leküzdi a legdurvább önbizalomhiányt is. Szerintem akkor jársz a legjobban, ha elfogadod, hogy ez így ennyi volt, előre kell nézni, hamar elrepül az élet, utólag minden ilyen múlton való rágódás csak kidobott idő volt.
Azt meg nem kell elhinni, hogy egy ilyen jó pasi 2 éve nem volt nővel.
9: De mit vársz tőle, amit nem tesz meg?
Te ugyanúgy nem költözöl az ő közelébe, ahogy ő nem költözik a tiédbe. Mért nála pattog akkor a labda szerinted?
Mert én utáltam az országot ahol lakott. Soha nem koltoznek oda. Pedig olyan tervekkel mentem oda a tanulmanyaim elott hogy en ide fogok letelepedni (lenyegtelen melyik orszag)
Ennek eleg eroteljesen hangot is adtam. De nyilvan nem is jutottunk el addig, hogy barmilyen koltozesrol szo essen. Egyebkent egyszer megkerdeztem tole, ha itt laknek, eltudna e kepzelni hogy egyutt legyunk, a valasza nem tudja volt. Szoval szerintem atreformalom az agyamba az emlekeim es inkabb emlekeztetem magam hogy ja nagyon rendes volt voltak nagyon szep pillanataink de valojaban o erzelmileg es hozzaallasban sem all keszen semmilyen kapcsolatra (hiszen kompletten szrik ra evek ota, meg randizgatni se jar el. Es de, tenyleg nem, es amikor tip topnak irtam ot le, tenyleg igyis volt-nem akartam en se elhinni de lattam az eletet, es sajnos tenyleg az van)
Mikor egyszer visszautaztam a barataimhoz, meg arra is keptelen volt hogy a napjat megszervezze, es talalkozzon velem utoljara. Aztan meg utolag nagyon banta es maga is bevallja hogy egy balfsz csomo dologhoz…
Elfogadtam mar a helyzetet csak jol esik legalabb egy anonim helyen ezt megbeszelnem kivulallokkal. Nekem nem lenne bajom, ha azota pl megismertem volna valakit itthon de ez meg nem sikerult es valszeg jo ideig ez igyis marad
"Olyannyira szrt bele hogy huszonéves férfiként előttem két évig lánnyal se volt… mindezt mondom úgy hogy egy olyan testtel; kisugárzással rendelkezik amivel minden ujjára találhatna"
Ő mondta, te meg elhitted. 🤣
"Az elejétől leszögeztük mindketten h ebből nem lesz ugye több"
Akkor most tényleg így lesz.
"Mert én utáltam az országot ahol lakott. Soha nem koltoznek oda. Pedig olyan tervekkel mentem oda a tanulmanyaim elott hogy en ide fogok letelepedni (lenyegtelen melyik orszag)"
Ő pedig úgy látszik jól érzi ott magát.
Te pedig nem fogtad meg annyira, hogy utánad vágyódjon.
Neked meg ez b@ssza a csőrödet!
Annyira igaz és annyira ezt látom magam körül is, hogy mindig az kéne az ilyen típusú nőknek, mint te vagy, aki b4szik rá és le sem tojja a fejét.
Minden más f4szival cicáznak. Talán te is ezt csinálod, erre csak te tudod a választ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!