Hogyan kezelnétek ezt a kudarcot?

Hát én sírnék, sokat. Nekem se sokkal jobb, de legalább a kapcsolat része összejött, és éppen van egy munkám, ahova nem gyomorideggel járok be.

Aztán idővel erőt kell merítened magadon. A képzéseket én már hagynám ilyen szinten. Tényleg találj egy munkahelyet, akár más városokban, külföldön is nézelődj.

Lelkileg és testileg rakd össze magad, használd ki a lehetőségeket. Kell... munkában is, ismerkedésben is, barátkozásban is jól jön. Kell, hogy vonzó legyél az embereknek, kell, hogy érdekeljenek az emberek téged is. Nem kell nyilván megjátszanod magad sosem, de kellenek a finomhangolások, a nyitottság, az őszinte érdeklődés.

Le vagy maradva mint a borravaló.

N

Ne aggódj a faßkörhinta még elvisz pár évig, szóval majd utána érdemes csak sírni.

Irány Tinder és társai alkalmazások csak ezúttal olyanokkal próbálkozz akik fizetik a randikat, így legalább munkanélküliként lesz pár ingyen program...

Olyan hihetetlenek ezek a sztorik, lányok!

Az egyetem másról sem szól, csak a végtelen bulizásról.

A munkahelyeken meg MINDEN létező nőt körbeudvarolnak és ajánlatokkal bombáznak a pasik, a 40 felettiek, mint én, egészen biztosan!

Hát, 27 éves koromban én sem jártam előrébb sokkal. Az alábbiak a javaslataim a tapasztalataim alapján:

-a méltóságod mindig tartsd meg,

-változz. Változz minél több szempontból. Nekem ez jött be leginkább.

-az önfejlesztés is jó segédeszköz lehet, ha el tudsz köteleződni a magad boldogsága mellett (ez azt jelenti, hogy elhatározod, addig cselekszel, míg a tetteid számodra hasznos eredményt nem hoznak létre),

-ha nincsenek barátaid, járj olyan helyekre, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz. Hátha összefutsz valakivel, akivel kialakul vonzalom. Ha nincs érdeklődési területed, mert se a teknőctartás, se a siklóernyőzés, se a kortárs festészet nem vonz, játszd el, hogy de :DDD

Hajrá!