Miért nem tudok normálisan kötődni?

A következő a helyzet. Azok a lányok akiknél online próbálkoztam, akik érdekeltek, még a jó beszélgetések ellenére sem jöttek el a randira, vagy ghostoltak, mikor találkozni hívtam őket. Élőben ismerkedéseim során akihez utoljára oda mentem (1 éve), ő kioffolt mondván, hogy van barátja, pedig azt éreztem jól kijövünk, lehet tényleg volt neki. Lényeg, hogy nem lettem szomorú, felüdülés volt, hogy megtudtam. Még 17 évesen, amikor elmentem egy csajjal randizni, ő meg benyögte randi végén, hogy legyünk csak barátok. Ez sem zavart, hanem felüdülés volt.

Amit ezzel akarok mondani, hogy úgy tekintek erre az egész ismerkedős dologra, hogy kéne már valaki, ugyanakkor nem érdekel az egész, mert a sok elutasítás miatt nem érzek szinte semmit. Nyáron voltam utoljára egy randin, de ott is igazából untam az egészet és nem váltott ki belőlem semmit a csaj, hiába tetszett online. Persze próbálkoztak nálam csajok, de ők meg nekem nem tetszettek egyáltalán.

Most olyan helyzetben vagyok, hogy megint rávettem magam ismerkedésre online, tetszik is a lány, és most már ideje lenne elhívnom valahova. Ugyanakkor TÉNYLEG nincs kedvem írni neki, tehernek érzem, így szakdoga írás, munka, meg edzés mellett, de akarok barátnőt! Ráadásul a jövőbeni terveim megvalósításában csúnyán hangzik, de eléggé hátráltatna egy csaj... Sok dolgom van a célom miatt, és a sok munka mellett a mozizás, elmenni junk foodot enni vagy cukraszdaba, kavézóba (nem is kavezom), menni ide oda, felesleges idopocsekolasnak és pénzkidobásnak érzem.

Szóval a szitu röviden: 22 éves vagyok, nem volt még barátnőm. Szeretnék barátnőt, szeretném ha a baráti társaságomnak, családnak végre bemutathatnék valakit, de ennyi. Nem tudom, hogy a korábbi tapasztalatok miatt, de nem érdekel a szex, egy ölelés néha jól esne, de nem tudom... Baromi hülyén hangzik, de leírom. Szeretnék vele jókat beszélgetni, de főként csak birtokolni akarom, meg tanulásképpen "tartani", hogy értsem, hogy működik egy párkapcsolat és legyen benne tapasztalatom végre.

Amit még érzek, hogy minél komolyabbá válik a dolog, annál inkább semmi kedvem hozzá. Ezért érezhettem felüdülésnek a visszautasításokat. Önfejlesztést 3 éve csinálom huzamosan, jó az étrendem, az időbeosztásom, meditálok, olvasok, sportolok, tényleg rendben vagyok egészségügyileg, jól is nézek ki, de mentálisan nem biztos, hogy minden rendben van. Ezen jó szokások mellett úgy érzem hátráltatna egy csaj és nincs szükségem nyafogásokra sem. A barátaim szerint lehetetlen velem kompromisszumot kötni, de már dolgozom ezen.

Köszi ha végigolvastad és válaszolsz!