Miért nem tudok normálisan kötődni?

Kedves utolsó!

Gyerekkoromban szöges ellentétbe voltam annak, aki ma vagyok.

Túlérzékenység volt rám jellemző, mindent magamra vettem. Kötekedni sosem ködekedtem, inkább érdekelt a másik véleménye. Ma már a saját véleményem a mérvadó szinte mindenben, hiába beszélnek ellenem. Innen is a kompromisszum képtelenségem. Arra emlékszem, hogy csak kis macskákat csesztettem, de nem nevezném kínzásnak. Csak a grabancuknál megfogtam őket és játszottam velük, hogy pl puszilgatják egymást. Vagy nagyítóval égettem bogarakat, de ilyet mindenki csinál. Sosem ölnék meg egy állatot. Nagyobb empátiám van irántuk, mint emberek iránt.

Van kutyánk tesóm miatt, de én pl mindig gabonasiklót, ékszerteknőst, vagy szajkót akartam. De ezek nem olyan nagy dolgok ...

Az már inkább lehet probléma, hogy anyám megcsalta apám, ami nekem kognitív disszonanciát okozott, hiszen mindaddig felnéztem rá. Onnantól kezdve csak menekülni akartam a valóságtól, és akkor voltam nyugodt, ha gépen játszással eltereltem a figyelmem.

Lehet, hogy tudat alatt emiatt nem érzem a bizalmat nők iránt. A fő probléma talán ott kezdődött, hogy apám visszafogadta miattunk tesómmal, és toxikus, veszekedős kapcsolatban nőttem fel. Ami még rémlik, hogy sokszor úgy éreztem nekem kell vigasztalnom anyukám, amikor sírt, amit elkövetett, és ez nekem belső feszültséget okozott. Még egy olyan emlékkép van meg, hogy apám sír, de az előtt sosem láttam sírni egyszer sem. Ez még belém égett.

Egyébként anyám új csávóját tesóm utálta, én szimplán nem éreztem semmit, csak örültem, hogy játszhattam a gépén. Szeretném azt hinni, hogy nem tudtam mi történik, de valószínűneg értettem, és menekültem tudat alatt a helyzetből. Tesómmal nagyon sokat verekedtünk és nagyon csúnyán beszéltünk egymással. Ennek már jó 10 éve, de nem érzem, hogy anyát annyira tisztelném, se tesóm, se én. Kedves, meg szeretem, de pont abban a korban vált le, amikor még szükségem lett volna rá érzelmileg.

Nem vagyok pszichológus, ezek csak feltételezések.

#kedves 5os válaszoló.

Köszönöm a teszt ajánlást, nemsoká kitöltöm.

"Ez a birtoklás nagyon csúnyán hangzik. Tulajdonképpen bele akarsz vágni egy kapcsolatba, hogy tanulmányozd?"

Nem találtam jobb szót. Nem csak tanulmányozni. Az ő részéről ha van valami probléma, szeretnék neki segíteni vagy ilyesmi, szeretném magamat férfinak érezni és barátnőt tartani. Azért gondolom, hogy ez a megoldás, mert akik elutasították, azért éreztem felüdülést, mert végre nem kellett velük foglalkoznom és elmúlhatott a szerelem fojtogató érzése. Ha ez a lány elfogadna és szeretne kapcsolatot, akkor meg lehet azért lennék boldog és azt érzem felüdülésnek, hogy végre összejött, csak ilyenbe még nem volt részem. De mindig akkor éreztem magam erőmben, aki dúskál önbizalomban, mikor elhívtam őket találkozni, vagy buliban táncoltunk stb. Hiányzik ez az érzés.

"Nem csak a tiédet, hanem a tiéden keresztül le szeretnél vonni egy átlagot? Mint egy kísérlet talán? Csak proballak megérteni, írd le, ha nagyon messze járok a valóságtól."

Messze jársz. Nem vagyok én robot. Szeretek emberek között lenni, de egyedül is imádok. Nem kísérleti nyulat akarok, bár értem miért úgy jött le. Én csak egy normális kapcsolatot akarok ahol szeretve vagyok és szerethetek, hogy megtapasztaljam milyen ez, és érdekel, hogy nekem milyen lehet egy kapcsolatom. A barátaim történetihez hasonló vagy esetleg más?

A kalandok végképp nem érdekelnek. Egyszer felvitt egy lány a lakására (pedig én csak haza akartam kísérni, mert nagyon be volt rúgva), és bármennyire akarta a szexet nem kívántam egyáltalán, hiába volt szép a csaj. A szituáció elborzasztott. Nem így akartam elveszíteni. Szóval haza mentem. (Miutan adtam neki egy csókot, mert addig nem engedett el haha).

Szóval ezeknek az egyéjszakásnak semmi értelmét nem látom. Nem vonzanak. Én kötődést akarok, egy biztonságos kötődést, ahol a férfi energiáimat kamatoztathatom, női energiák révén. Attól még, hogy nem érzek semmit a csajok iránt, nem jelenti, hogy érzéketlen vagyok, sem azt, hogy pszichopata. Csak normális akarok lenni. Én hiába próbálkoztam, nem kaptam kapcsolatot, minden befektetett energia fölösleges volt.

Egyetememel 2 hónap múlva végzek, ezért döntöttem úgy, hogy most már kéne tapasztalat, mert ez nem állapot. Biztosan van olyan aki tud belőlem érzelmet kiváltani és tudom szeretni!

De azt aláírom, hogy az utolsó randimon tényleg csak néztem ki a fejemből, mint egy robot, nem voltam ott fejben, mert a csaj sem érdekelt annyira. De egy jó órát elvoltam vele, viszont jól lekéstem a vonatot :D

Nekem az is a tippem, hogy túl érzelmes voltam gyerekkoromtól kezdve, és ezt a világ kiölte belőlem az évek alatt.