Randiznátok ilyen nővel ? Mennyire gáz a helyzet?

Én örököltem egy lakást, úgy hogy anno 10 éve apám megunta, hogy nővérem és a párja (most már férje) nálunk laknak. Akkoriban itt 4,7-5 millió környékén volt egy ilyen lakás, de ennél 1,5X nagyobbat is lehetett emberi áron venni. Apámék mindig spórolósok voltak, szóval simán tudtak mindenféle hitel nélkül ennyiért ingatlant venni.

Amikor nővéreméknek megszületett a gyerekük, apám felajánlotta, hogy nagyapám addigra már évek óta üresen álló házát megkapják, a lakást pedig én örököltem. Felvették a babavárót abból tudták felújítani.

Azóta az én lakásom kb. 18-20 milliót ér, ha meg kellene vennem, akkor hitellel megtudnám, de marha magas lenne a törlesztő.

A családi ház ami nagyapámé volt kb. 40 milliót érhet, de lehet többet.

Sajnos brutálisan elszálltak az árak, az átlagos inflációhoz képest 2-3X nagyobb volt a drágulás.

A 2014-es 4,7 millió inflációval kalkulálva most 7,7 milliót jelent, de mégsem ennyi az ára a lakásnak hanem 18 milla. Na ez a durva. 7,7 millióért már simán meg tudtnám venni mindenféle hitel nélkül, sőt akár kettő is kijönne ha nagyon akarnám.

A titok egyébként az, hogy a családban lévő bármilyen vagyont, akármekkora is az, nem szabad elherdálni. Sokan csinálták/csinálják, hogy örökölnek valamit, akár csak egy zsebkendőnyi földterületet és egyből továbbadnak rajta potom pénzért.

Ha anno a házat eladtuk volna kaptunk volna érte kb. 14-15 milliót, de az értéke a többszörösére nőtt pár év alatt, szóval még ha csak üresen áll és romlik az állapota, az értéke akkor is nő.

Egyébként utána 2020 környékén is vettek egy lakást szüleim, kb. 12 millióért, panaszkodtak is, hogy milyen drága, de ennek az érétke is most legalább 25-30 millió (közben fel lett újítva).

A titok az, hogy jó időben kell venni, és ez a jó idő mindig most van. Csökkenni az ár nem fog, szóval most amilyen rohadt drága egy kis patkánylyuk méretű lakás, a jövőben csak még drágább lesz.

Kérdező: ne vedd a szívedre, itt tudjuk, hogy mindenkinek önerőből 25 éves korában már saját kertes háza van, természetesen hitel nélkül.

A valóság meg teljesen más képet mutat. Egy komolyabb végzettség megszerzése alsó hangon is 5 év, azaz kb. 23-25 éves az ember, mire a diplomája a kezében van. Persze, el lehet menni tanítás után a mekibe dolgozni, de azért attól a pénztől ne várjunk világmegváltást!

Miután a diplomája megvan, jön a következő probléma, hogy munkát kell keresni, egy olyan közegben, ahol minden munkáltató menekül a pályakezdők elől. De tegyük fel, hogy egyből kap munkát! Szintén ne legyenek illúzióink, protekció és kétes ügyletek nélkül nem fog 7 számjegyű összeget hazavinni, de még annak is örülhet, ha a nettó 200-at eléri. De legyünk optimisták, számoljunk 300-zal! Amiből ha nem szülőkkel él, akkor helyből lejön kb. 150 ezer az albérletre, meg mondjuk egy 50 ezer kajára és rezsire, bááár akkor azért elég szegényesen élne... Szóval ott tartunk, hogy akkor maradt százezre egy a hónapra, és akkor még semmi extra kiadása nem volt, nem vett ruhát magának, nem volt sehol szórakozni, stb. De így, meglehetősen spártai életvitel mellett marad havi 100 ezer. Az egy év alatt egymillió-kettőszázezer. Ami azt jelenti, hogy 10 év alatt meg is van egy nagyon alsó kategóriás, lelakott, másfél szobás panellakás ára... Újabb 10 év, és már meg is van egy vidéki rommá lakott Kádár-kocka. De sehogy nem jön ki a matek, mert ekkorra az illető már 45 éves lenne.

Persze, persze, közben is lehet előrébb lépni, nyilván nem fog az ember nyugdíjas koráig kezdő bért kapni (viszont az ingatlanárak sem fognak stagnálni), de még így is életszerűtlen, hogy teljesen önerőből valaki 30 éves korára egy saját lakással rendelkezzen. Még akkor sem, ha 18 éves korától kezdve aktívan dolgozik, csak ugye ha az ember egy több ráfordítást igénylő végzettséget szeretne, akkor ez sem oldható meg.

Akinek ma 30 évesen saját lakása van, annak elég erős hátszele van. Vagy került az életébe valaki, akitől azért csurran-cseppen neki. Mint az az ismerősöm, akinek 19 évesen saját lakása volt (méghozzá a helyi gazdagnegyedben, szóval olyan 30-40 millás lakásra gondolj), meg saját autója, persze, nem Suzuki. Többen is kérdeztük, hogy hogy sikerült ezt így elérnie, nem árulta el, csak annyit mondott, hogy nem a szülei pénzéből van. Aztán idővel feltűnt mellette egy kőgazdag autószerelő srác, akinek 30 évesen már saját műhelye van, ami egyébként eredetileg a nagyapjáé volt, aki nem mellesleg a rendszerváltás körül lett egy csapásra kőgazdag...

Egy időben barátkozott velem egy olyan lány, akinek 18 sem volt, de már a nevén volt egy lakás. 150 éve visznek egy családi vállalkozást, amit még az 1800-as években alapozott meg egy felmenőjük. Amúgy a csajszi rém tehetségtelen, az érettségit alig bírta letenni, és egy szociális nulla. Az unokatesóját is ismerem, ő már gimis nyári szünetben a család standjánál dolgozott bizonyos fesztiválokon pincérként, nyilván nem annyiért, amennyit mondjuk egy átlag 18 évesnek fizetnek egy átlag munkahelyen. És természetesen neki is jutott a családi vagyonból, és egyből helye volt a családi vállalkozásban, mégpedig elég magas pozícióban.

De sorolhatnám még hosszasan. Akiket ismerek, és 30 évesen már komoly egzisztenciával rendelkezik, azok mindegyikékél ott volt a nagyon erős családi háttér, valaki "támogató", vagy esetleg valami nem teljesen tiszta tevékenység. Nyilván nem arról van szó, hogy elítélném, ha a család valakinek besegít, csak mondjuk nem kéne másokat lenézni azért, mert nekik más lapokat osztott a sors.

#12 "A titok egyébként az, hogy a családban lévő bármilyen vagyont, akármekkora is az, nem szabad elherdálni."

Ez szép, és jó, de a többség még egy "zsebkendőnyi földterületet" sem kap.