Járnátok férfival aki 290et keres, és nincs presztizs munkája?

Én ugyan nem adom elő, amiket leírsz, nyilvánvalóan tudom, hogy más lehetőségek vannak vidéken, mint Budapesten, vagy akár külföldön. Meg más életutak, más vágyak, képességek, stb. A kérdés szempontjából viszont ez irreleváns. Nem szabtad meg, honnan vársz válaszokat, így én ennek fényében, Budapesten élve tudom a fő kérdést megválaszolni: itt, még ha valamilyen mágika folytán hitelmentes, saját tulajdonú ingatlanban élsz, akkor is kevés a 290. Túlélni is alig-alig lehetne belőle, de az talán még menne. De előrelépni, élvezni az életet, közös programokat, bármilyen párkapcsolati perspektívát nyújtani, azt nem lehet. Budapesten viszont tényleg van lehetőség ennél jobbat kapni, legalább ha nyelvet beszélsz vagy bevállalsz pocsék munkaórákat (pl vendéglátásban vagy valami), nyelvet meg ingyen is lehet tanulni, a legtöbben nem iskolában tanultuk meg.

Azt meg azért remélem te sem gondolod komolyan, hogy aki Budapesten él és most képes egy viszonylag normális, élhető színvonalon megélni, az mindenkinek csak úgy ingyen az ölébe hullott és soha, semennyit sem kellett szenvednie érte :D Érettségi után én egyből már költöztem is el otthonról, diákmunkából tartottam el magam az egyetem mellett, soha nem támogattak a szüleim semmivel, lakás és autó és hasonlók helyett cserébe kaptam egy jó kis csomag családi traumát és szorongást minden egyebet. Hagyjuk már, hogy akinek most (viszonylag) jó, annak soha nem volt szar. Vagy hogy nem is lesz megint, mert nyilván ez is mindig benne van a pakliban. Ne arra irigykedj, akinek sikerült, vagy akkor irigyeld a sikerhez vezető utat is, ami a legritkább esetben volt ingyen és bérmentve.