Hogy lehetne kiügyeskedni azt hogy túlsúlyos férfi (le fogyás nélkül) is kapjon normal testalkatú partnert?

Tagadásban élni, nem támadásban*

Bocs,autokorrekt

40.

Nekem egyetlen dolog van, ami időszakosan képes elérni, hogy ne vágyjak a felesleges nassolásra (amit totál idegi/lelki alapon csinálok, nem volna rá fizikailag szükségem), csak azzal az a baj, hogy egyrészt nem annyira lehet róla beszélni, másrészt nem lehet örökké csinálni.

Így időszakosan van kb 10 nap, amikor nem eszem semmit össze-vissza, egész jól is vagyok, de az első pillanatban, hogy elkezdem magam rosszul érezni vagy stresszelni, annak megint az a vége, hogy legurul 1 tábla csoki pár perc alatt. Bele fogok halni ez 10000000%, nem is olyan sokára, ahogy érzem, de nem tudok tenni ellene.

És még mákom van, hogy az alkohol ízét/hatását nem szeretem, mert így nem lettem piás. Meg apám alkoholista volt, így alapból fenntartásokkal kezelem. A cigibe meg nagybátyám halt bele, így a cigiért se rajongok. Marad az, hogy halálba eszem magam, szóval én is függőségbe fogok beledögleni, mint a többiek.

De nekem már volt annyi eszem, hogy nem csináltam gyereket, akkor sem, amikor volt hosszabb-rövidebb ideig rendes kapcsolatom. Ennek a genetikai káosznak mostmár vége lesz, mert az unokatestvéreimnek sincs gyereke. Kihal egy hiba a rendszerből.

A gond, hogy az élet maga se valami felemelő a számomra, fizikai szenvedésnek érzek minden napot. "Csak valahogy túlélni a mait" - de minek? Nincs semmi, ami várhatnék, még ez a fentebb írt dolog párhavonta, de ez is csak kb. 1 hét - 10 nap feloldás a szokásos kínok alól. Az emberek egyre jobban utálnak, a "szerető rokonság" pedig fogyatkozik, 20 év múlva nem is marad senkim. Legkésőbb akkor pusztulok el, ha addig valami csoda folytán megmaradnék.

Ez a kép valahol visszaadja a viszonyomat az étellel, csak hús helyett csokit kell elképzelni: [link]

(Mert a húsokból normál mértékkel eszem, oké, néha kis torkosdkodás, de olyan még nem volt, hogy megeszek 2 rúd kolbászt csak úgy pár perc alatt)

Sajnálom, utolsó.

Én nem nassolok,hanem enni szeretek. Nekem nem kell a csoki meg a csipsz meg a neki.

Nálam azzal tud elszaladni a ló,hogy nem a saját magam által készített kaját eszem,hanem mondjuk betolok egy padthait,egy jó kézműves hamburgert, egy kebabot, tésztákat. Én ezeket szeretem. Nem a tipik szar kaják,de elég zsirosak, a tészta meg ugyebár a rengeteg szénhidrát.

Én azt szoktam,hogy heti 1x mondjuk megengedek magamnak egy ilyen fogást,többi napon odafigyelek.

Olyankor borul a bili,amikor rengeteg munkám van és rengeteg stresszel jár,se kedvem sem időm főzni és hát ilyenkor nyilván nem salátát meg csirkerizst rendelek vagy veszek magamnak.

Nem egyszerű,de már mondhatni megszoktam.

Olyan 5kg ingadozik rajtam évente. Nyaranta feljön,mert az a legstresszesebb időszakom. Télen meg nyugi van,szívesebben is főzök,munka is kevés. Olyankor sokkal jobban koncentrálok erre és szépen leadom. Csak jó lenne egész évben megtartani az egyensúlyt,ezen még mindig dolgoznom kell.