Hogy lehetne kiügyeskedni azt hogy túlsúlyos férfi (le fogyás nélkül) is kapjon normal testalkatú partnert?

Szerezz akkor státuszt.

Ott vannak pl a humoristák, teljesen átlagos férfiak, mégis mivel híresek, ismertek, biztos hogy könnyebb nőt szerezniük.

De bármiben szerezhetsz elismerést. Kézműveskedés, éneklés, sakkozás, dobolás, bármi. Pl Borlai Gergő a világ egyik legkiválóbb dobosaként van számon tartva, abban a szubkultúrában biztosan emiatt többen leszarnák, hogy mennyire pocakos.

Szóval általánosságban a top trükk: energiát, időt kell belerakni valamibe. RENGETEGET. Hibázni kell, szenvedni kell, amíg jó nem leszel.

Lehet ezt a rengeteg munkát akár önismeretbe is rakni. Pszichológus, pszichodráma csoport, stb.

De VALAMIT csinálni kell.

#25: "Ez nem a fogyókúrás topik. Ez a téma kör nem erre van."

Ebben igazad van, ám ha megengeded, én leírnám a saját tapasztalatomat ezzel kapcsolatban, mert nekem nagy mérföldkő volt az életemben, amikor ezt megléptem.

Mi a konkrét oka, hogy nem megy a lefogyás? Van valami komoly hormonális háttere, esetleg gyógyszerek miatt? Netán a mozgásban korlátozottság áll fent? Ha ezek bármelyike, akkor persze nehéz, és akkor az alábbi leírásom nem biztos, hogy sokat segít, ezt megértem.

Én is túlysúlyos voltam, évekig szenvedtem, mire végül saját magam kialakítottam egy "rendszert", ami által a megfelelő BMI index értékre tudtam letornászni (szó szerint) a súlyomat. Bár a mozgás csak egy része a dolognak, sokkal fontosabb a megfelelő étrend.

A legfontosabb kulcsszó a megfelelő kalióra deficit elérése. Nem kell (nem is szabad) éhezni, csak tartani kell egy megfelelő egyensúlyt és főleg "normális" kajákat enni, "normális időben".

Először is, csökkentettem a napi kalóriabevitelt JELENTŐSEN (1000 kalória feletti értékben). Emellett teljesen átreformáltam az étkezési szokásaimat: reggelire kiadós kaja, többnyire saját sütésű teljes kiőrlésű lisztből készült magvas kenyérrel (kenyérsütő géppel készítem). De reggelire megeszek akár simán ebédre való tömény kajákat is. Ebédre már kicsit szolidabban, de még mehet a normál, de amúgy egészséges kaja. Vacsora szigorúan 16.00–17.00 között, itt már szénhidrát teljesen kiiktatva. 17 óra után már maximum csak néha kevés magvakat eszek (mandula, mogyoró, kesudió, kis mennyiségben egészséges).

Ami nekem még nagyon sokat számított és segített, hogy elhagytam a napi 1-2 doboz sört, amit korábban lefekvés előtt betoltam... az máris úgy 400-500 kalória mínusz, meg ettem sokszor chipset, az is mellőzve lett 100%-ig.

És emelett elkezdtem otthoni intenzív edzést, tornát, napi 30-40 perc. Konditeremben életemben nem jártam. Plusz napi 30 perc gyors gyaloglás, már-már amolyan nordic-walking jelleggel, gyors tempóban. Fontos, hogy az ember lássa is valamilyen módon az eredményt a testsúlyán túl, így használok fitneszórát, ami nyomonköveti és monitorozza a teljesítményt és motiváló üzeneteket is küld, hogy még ennyi meg annyi hátra van, hogy elérjem a kitűzött célt. Ez nekem nagyon sokat segített, állítom, hogy enélkül sokszor hagytam volna a francba az egészet.

Így vagyok most 66 kg, sportos testalkatú. Mivel én nem vagyok túl magas (170 cm), így még kb. 3-4 kg-t szeretnék leadni és akkor lennék minden szempontból abszolút optimális súlyú.

Azt nem mondom, hogy nem küzdelmes ez a dolog, igazából hatalmas önfegyelem és türelem, kitartás kell hozzá, de amikor elkezdtem látni, érezni az eredményt és kaptam/kapom a visszajelzéseket az ellenkező neműektől is, onnantól kezdve napi rutinná vált minden és kellő motívációt ad a folytatáshoz.

Nekem egyébként a végső döfést egy orvosi vizsgálat adta meg, amikor megmondták, hogy ha nem változtatok az étkezési szokásaimon és nem mozgok többet, akkor bajok lesznek. Előtte rettentően motiválatlan voltam, semmi kedvem, energiám és kitartásom nem volt ahhoz, hogy változtassak. Pedig többször megpróbáltam, de akkor még nem volt semmi edzéstervem, és az étkezési dolgokban sem csináltam nagy változtatást.

33.

Ha lelki okok miatt eszel, akkor ez mind hiába van. Én is szépen betartom... Aztán egyszer csak képszakadás és megettem 2 tábla csokoládét, "húzóra". Mert stressz, aggodalom, félelem, és kilátástalanság. Igaz én már nem hiszem, hogy sokáig élek (ilyesmi életmóddal nem szokás sokáig létezni), így nem annyira számít. Nem tudom jól leírni azt az érzést, ami akkor elural. Nem torkosság, nem éhség, hanem valami pszichológiai csavar, érzem a frusztrációt, a belső feszültséget, a haragot, a szomorúságot, amit csillapítani KELL. A másik lehetőség az volna, hogy a kardot magamba szúrom, csak legyen vége ennek a feszültség-érzésnek.

Az alkohol számomra nem működik, a gyógyszereket részben beszoptam már, a tudatmódosítóknak elég komoly szabályrendszere van és nem is legálisak, így marad ez.

Ha lelki okok miatt eszel, akkor pszichologus. Ha ezzel kesz vagy, a fogyas is menni fog. Az ilyen dolgokat tobb oldalrol kell megfogni.

En irtam, hogy hormon problemaim vannak.

25 eves vagyok, evekkel ezelott elvesztettem az edesapamat, a kislanyomat, folyamatosan kudarcok ertek a munkahelyen, kirugtak, felvettek, aztan kirugtak, kozben vegig panikbeteg voltam a sok stressztol, de mellette dolgoztam es le is diplomaztam.

Jarok terapiara, rengeteget segitett, a hormon problema megoldhatatlan, eletem vegeig figyelnem kell arra, mikor, mit es mennyit eszem.

Tudod, mi a kulonbseg koztunk? A hozzaallas.

35.

Igazad van. De nekem már úgyse számít.

"Hogy lehetne kiügyeskedni azt hogy túlsúlyos férfi (le fogyás nélkül) is kapjon normal testalkatú partnert?"

Sehogy.

"Nem arról van szó hogy nem akar tenni ellene . Hanem hogy nem tud."

Hazudik. Tud, csak nem akar.

"Nem segítenek az orvosok. Erre ment rá az életem. 6x többet mozgok mint aki az olimpiára készül."

Hazudsz.

"Ez nem a fogyókúrás topik. Ez a téma kör nem erre van. És elég tapasztalatom van gyakorin hogy tudjam hogy ennek a beszélgetésnek mindig csak az lehet a vége hogy a kérdező tehet róla hogy nagydarab."

Tipikus esete annak, amikor elveted a segítő szándékú, konstruktív és valóban értékes tanácsot, mert semmit sem akarsz tenni magadért. És igen, te tehetsz róla.

"Én tudom mennyi mindent tettem és küzdöttem és eredménye nem nagyon volt."

Mert nem jól tetted.

"A tökönrúgás az rettentő fájdalmas pedig. Ne becsüld alá."

Nem annyira, mint a szülés. Ne becsüld alá!

"Volt egy siker sorozatom 24,25,26 évesen tudtam tartani egy tök jó testalkatot. 110 ről fogytam le 76 kgra."

Tehát beismered, hogy hazudtál, amikor azt állítottad, hogy nem tudsz tenni a túlsúly ellen.

Kedves kérdező,én elhiszem neked,hogy már meguntad az állandó onsanyargatast és kivan a Tokod az egésszel. Nekem is egész életem a fogyasrol szól,de persze nálam is hullámvölgy,mivel ha kicsit elengedem magam,máris jönnek vissza a kilók.

Nekem is szakember kéne ,na de nem olyan orvos,aki majd lefogyaszt,hanem aki a lelkemet rendbeteszi,mivel ha boldog vagyok azért jutalmazom magam valamivel,ha szomorú akkor azért,ha stresszes akkor azért.

A felismerés már egy jó dolog,nem szabad támadásban élni. Te támadásban élsz,mert nincs olyan,hogy valaki odateszi magát és mégsem fogy le.

Én pl mozogni és edzeni imádok,de ugyanakkor enni is. Látod,bevallom magamnak. Mondjuk nem is vagyok súlyosan elhízott MÁR, de elfogadtam,hogy vékony sosem leszek,mert nem tudnám megtartani azt az állapotot sosem. Leszalkasithatom én magam pár havi megvonásokkal,de hosszútávon úgysem bírnám tartani.

Szerintem egy testesebb,de nem kövér állapotot te is meg tudnál tartani,ha igazán akarnal. Egy kis odafigyelés a kajara meg a mértékre,úgy,hogy nem vonod meg magadtól a kedvenceidet sem hanem beepited+mozogsz,egy teljesen jó formát el lehet érni,bár lassabb az út,az tény.

Azt mondod,1x már sikerült,tehát igenis képes vagy rá,csak akarnod kell.

Egyébként meg a lányoknak nem valószínű,hogy csak a kinezeted miatt nem tetszel. Simán lehetne csinos normális barátnőd,ha legalább lelkileg rendben lennél magaddal,lenne kisugárzásod es onbizalmad. A leírtak alapján neked egyik sincs,csak sajnaltatod magad és várod a csodát,de ez nem lesz vonzó sem csinos,sem teltebb lányok számára sem.