Miért kell sok embernek a társkeresési kudarcot mindenféle pszichológiai bonyolult dolgokkal magyarázni amikor sokszor sokkal egyszerűbb evolúciós pszichológiai oka van az egésznek?

49

Dehogyisnem volt kényszerházasság... Régen pont hogy az volt a jellemző, ma már sokkal ritkább.

30 évvel ezelőtt en bloc a női-férfi szerepek egy kapcsolatban/házasságban teljesen mások voltak, mint ahogy a felfogás is más volt.

20-30 évvel ezelőtt (korábban meg még inkább) ha egy nő 25 évesen egyedül volt, akkor már megszólták, mert "nézd meg, a Katit is elvette már a Pityu", "nagy gondok vannak veled kislányom ha egy férfinak sem kellesz", "majd jól egyedül fogsz maradni". Óriási érzelmi presszúra volt a nőkön családon belül is.

Beszélgess most 50-60 éves emberekkel, a 90%-uk huszonévesen házasodott, és a húszas évei végén minimum! 1 gyereket szült.

Ez volt a séma, a gyerekek elmentek iskolába, aztán az iskola végeztével elkezdtek dolgozni, és a húszas éveik elején valakivel összeakadtak és megállapodtak. Ezt hallották mindenhonnan és ezt látták mindenütt. Aki pedig kilógott ebből a sémából azt megszólták.

Ha mondjuk ellátogatsz falukba, ott a mai napig jellemző ez a fajta életút, sok fiatal falusi lány házas, 25 éves korára gyereke van, a férje pedig nagy valószínűséggel szintén falusi. Már nem olyan mértékben mint régen, de ott még tapasztalhatsz ilyet.

Ez már nem így van, mert ahogy az 51-es írta, kinyílt a világ, már nem a mikroközegükben mozognak az emberek.

Még 20 évvel ezelőtt is (ami nem volt olyan régen) az emberek meghatározott közegben éltek és mozogtak, mindenki járt az eszéhez méltó iskolába, és nagyon kevés volt a lehetőség arra, hogy a falusi lány majd megismerkedik a gazdag városi vállalkozó fiával aki majd feleségül veszi. Volt ilyen is, de nem volt jellemző, mert mindenki a saját közegében mozgott és onnan is választott partnert magának.

Ma pedig azzal ismerkedsz akivel akarsz, az internetnek hála bármilyen kasztot megtalálsz.

De például ha belegondolsz, régen az is természetes volt, hogy az ember az egész életét egy gyárban dolgozza le. Senkinek eszébe sem jutott vállalkozni, ha úgy tett, sok negatív megjegyzést kapott akár szülőktől is, mert "majd mi lesz ha becsődöl, a sajtgyár legalább biztos munka volt, majd rád jár a rúd édes kisfiam/kislányom meglátod". Most eljutottunk oda, hogy az a ciki, ha valaki gyárban dolgozik és már lassan nem is lesz ember, aki nem vállalkozó, mert az azt jelenti hogy nincs sütnivalója.

Mindenki a jóra/jobbra törekszik, és míg régen egy mikroközegből voltak kénytelenek az emberek kiválasztani a legjobbat, sokkal hamarabb megállapodtak, mert tudták, hogy ha 22 évesen passzolják a Lajost, nem biztos hogy fog jönni nála jobb. Ma pedig a kinyílt világnak hála a gondolkodásmód is megfordult, 30-40 évesen is azt hiszik az emberek, hogy majd jön jobb... Ma már senki nem fog összeházasodni valakivel csak azért, mert mi van ha kicsúszik az időből.

53:

Ne is haragudj, én vidéken éltem a gyerekkorom, de nem hogy 20, hanem már 40 éve is kinevették, azokat az öreg néniket ,akik ezt az "vénlány maradsz" szöveget nyomták. PEdig az még jócskán a szoci korszakban volt.

Mi proli környéken éltünk, de a 90-es évek közepén az okosabb, de kevésbé tehetős lányok kimentek au pair-kedni Angliába, hogy megtanuljanak normálisan angolul, eszük ágában nem volt iskola után családot alapítani.

Az már más kérdés, hogy a 80-as években ha egy fiú kitöltötte a katona idejét, a menyasszonya elvégzett egy szakmát, 4-5 év albérletben eltöltött dolgos év után akár építkezhettek is, mert ugyan nagy volt a részlet, de az alapvető élelmiszerek és az energia árak megfizethetők voltak. Ezért nem tartott sokáig a párkeresés, mert egy akkoriban elviselhető életszínvonalat el lehetett érni már fiatalon is. Ha pedig valaki okos volt, és proli létére továbbtanult, valamivel jobb életszínvonalon élhetett.

20 évvel ez előtt is nagy volt a mobilitás, nem úgy, ahogy te azt leírod. Proli gyerekként pl. 20 éve már értelmiségi állásban dolgoztam és a második diplomámat kezdtem. Mindenki diplomát akart, mert vízvezeték szerelőből, autószerelőből annyi volt, hogy protekcióval vették fel őket a gyárakba betanított munkára.

Volt egy jó állapotú szoci autóm, minden nyáron Balatonon nyaraltam a belpesti menyasszonyommal, és még ausztriai kiruccanásokat is csináltunk. Szerintem te akkor még nem éltél, de elárulom, hogy mindenki házasodott mindenkivel, és aki macskákkal tervezte leélni az életét, vagy úgy döntött, hogy addig nem vesz el nőt, amíg hétvégente más-más nővel kefélhet a disco után, azt sem szólta meg senki.

54

Bizonyára a statisztika hazudik, te, a proli viszont tudod.

Érdekes hogy ilyen sok külföldön dolgozó embert ismertél a 90-es években, amikor komoly engedélyeket kellett beszerezni ahhoz hogy egyáltalán átlépd az országhatárt, hát még hogy dolgozhass is kint…

Szóval tartom amit írtam és a statisztika tényleg nem hazudik.

Meg lehet nézni mennyien házasodtak abban az időben és mennyi válás volt, vesd össze a mostani statisztikai adatokkal, korosztályra!!! lebontva.

Mint ahogy az is igaz, hogy régen az ment egyetemre aki oda való volt, mert nem pénz hanem ész kérdés volt. Úgyhogy szimpla hazugság hogy mindenki egyetemre akart volna járni. Tudta mindenki, hogy milyen jövő vár rá az iskolai teljesítménye alapján.

És újra leírom: nézz statisztikát, hogy a 90-es években mennyi 30 alatti házasodott es vesd össze a mai adatokkal.

Én csak a komoly engedélyekre reagálnék. 90-es években voltam gyerek, ill kistini és már akkor sokan mentek ki. Unokatesóm pizzafutár volt Angliában akkoriban, másik rokonom au pair, nagyon sok lány au pairkedett valóban. Biztos kellett engedély, de ált megadták, te kevered w mély szocializmussal, mikor alig engedtek ki az országból. Apám már 90-ben a rendszerváltás után Ausztriába ingázott dolgozni(határ mellett laktunk). Ha akartál, mehettél miután elintézted a papírmunkát.

A szüleim 60-as években születtek, 90-es években váltak ahogy nagyon sokan körülöttük. Statisztikailag elhiszem, hogy kevesebb volt a válás(mert az ő szüleik generációjában kevésbé volt divat a válás, akik a 50-es években házasodtak, azok valóban kevésbé adták válásra a fejüket, ezáltal javították a statisztikákat. De az ő gyerekeik(a 80-90-es évek fiataljai) ha korán is házasodtak, ők már elváltak minden további nélkül, illetve 90-es években már simán lehetett jönni-menni külföldre. 90-es években már Take that-et, BSB-t hallgattunk(már aki😁) , fesztiválokra, dizsibe jártunk, ugyanúgy kefélt mindenki mindenkivel, az nem az őskor.

Milyen statisztikát vessek össze, kicsirigó?! Te még egy kósza gondolat sem voltál apukád fejében, amikor én már a lányoknak csicseregtem! :D

Amiről fogalmatlan vagy, arról ne oktasd az öreget!

Nekem ne osszad az észt, leírtam a hsz-ban, hogy miért házasodtak hamarabb az emberek. Azok az emberek, akik ma az 50-es, 60-as generáció. Váltak? Nem mondod! Nahát! Képzeld, sokan össze sem házasodtak. Emiatt aztán jogilag kénytelen volt az állambácsi cizellálni az élettársi kapcsolatot. Aztán egy időben már meg sem esküdtek a fiatalok. És mégis születtek gyerekek ezekből a kapcsolatokból.

Ha lenne fogalmad a 90-es évekről-ahogy nincs-, akkor tudnád, hogy minden szülő berugdosta a kölkét- igen, engem is- egy gimibe, vagy érettségit adó szakközépbe. A szakmunkásképzők sorra termelték a munkanélkülieket, tele volt a munkaügyi központ villanyszerelőkkel, autószerelőkkel. Akkor sokat ért egy főiskolai diploma, egy biztos nyelvtudással belépő volt sok multihoz, de még néhány atombiztosnak gondolt állami vállalathoz is.

Amíg nem jött a munkanélküliség a rendszerváltással, addig a fiatalok hamarabb házasodtak. Biztos megélhetést nyújtottak a gyárak, szövetkezetek. Aztán megváltoztak a viszonyok. De ennyi elég is volt mára, talán most már van valami fogalmad ezekről. Nincs mit.

Ja, és még ezt helyre tenném:

"Érdekes hogy ilyen sok külföldön dolgozó embert ismertél a 90-es években, amikor komoly engedélyeket kellett beszerezni ahhoz hogy egyáltalán átlépd az országhatárt, hát még hogy dolgozhass is kin"

Igen, több ilyet is ismertem, sokan már nem élnek. Itthon feketén dolgozó kőműveseket, ácsot, akik ugyanúgy svarcban dolgoztak, csak odakinn. Annyira jó volt a szakképzés a 60-as években, hogy bizony Németországban megállták a helyüket a magyar kőműves brigádok. Ittak, de tudtak dolgozni is, ha megfizették őket. És még úgy is jó volt a német maki az egyesítés után, hogy jól lehúzták ezeket a brigádokat.

Az utcánkban volt egy kőműves, aki néhány év német turné után két házat épített a lányainak, és legalább egy harmadik ára lecsurgott a torkán. Több ma már inaktív építőipari vállalkozó ott szedte össze az induló tőkéjét. Még több szaki meg a sírba itta magát sajnos.

58

Hiába fecsegsz öreg, használd az eszedet és keress rá a statisztikákra. Szólj az unokáknak ha nem értesz hozzá, biztos vagyok benne, hogy segítenek hova kattints annak érdekében, hogy megtaláld az információt.