Miért kell sok embernek a társkeresési kudarcot mindenféle pszichológiai bonyolult dolgokkal magyarázni amikor sokszor sokkal egyszerűbb evolúciós pszichológiai oka van az egésznek?

Jobb génjeik vannak?

Pont hogy rosszabb génjeik vannak.

Mert az ember mindig próbál magyarázatot keresni és az a fontos, hogy ne ő legyen a selejtes a végén, hanem a másik.

Az 1-es válaszolót lepontozták, pedig dióhéjban igaza van.

Lehet dumálni arról, hogy mi számít meg mi nem, meg 100 nőt megkérdezhetsz hogy mi fontos egy férfiban, 100 férfit is megkérdezhetsz hogy mi fontos egy nőben, az ember ugyanolyan ösztönlény mint bármely más élőlény.

Vonzódunk a széphez, vonzódunk a jóléthez, a gazdagsághoz, a ranghoz, az elismeréshez és végtelen a sor.

Lehetsz te a világ legjobb embere, ha nem vagy szép, senkit nem fogsz érdekelni. Senkit. Nyilván férfi-nő kapcsolatokról beszélünk.

Egy nőt mindig is érdekelni fog, hogy egy férfi milyen magas, mennyire jóképű, ilyen egzisztenciája van, egy férfit mindig is érdekelni fog hogy mekkora a nő melle, hogy szép arca van-e, hogy formás-e a feneke. Ezeket ösztönök, amik vannak.

Senki nem állít olyat, hogy egy kismellű nőt nem lehet szeretni, senki nem mondja azt, hogy csak vezérigazgatóba lehet beleszeretni.

Ha középkorú vagy, és nem volt sok kapcsolatod, nem érdeklődnek irántad az emberek, az nem azért van mert nem jött még el az időd, vagy mert rossz társaságban vagy, esetleg hülyékkel vagy körülvéve. Azért nem volt sok kapcsolatod, mert például nem nézel ki jól. Ez valójában ennyire egyszerű. Ha jól néznél ki, hidd el, nem kell hajtanod semmilyen emberi kapcsolatot, megtalálnak őt, pontosan azért, mert ösztönszinten keresi mindenki a szépet és a jót.

Egy jóképű srác ha félénken odamegy egy lányhoz, ő lesz a cuki srác, aki próbálkozik és aranyos, leolvad tőle a bugyi minden nőről.

Ha nem nézel ki jól és halál magabiztos vagy, te csak a creepy gyerek vagy, aki túl sokat képzel magáról.

Teljesen mindegy, hogy hogyan képzed magad, elolvashatsz 100 pszichológiai könyvet, terápiára láthatsz, a legjobb kommunikációs guru lehetsz. Teljesen mindegy. Az emberek ösztönszinten működnek, sokszor tudat alatt. Nem az alapján fogod megválasztani a szimpátiát, hogy a másiknak milyen önreflexiója van, hanem hogy hogy néz ki, hogyan öltözködik, milyen illata van, milyen a kiállása és a fellépése.

Ugyanolyan ösztön, hogy ha megtámadnak az utcán és választhatsz, hogy a 70 éves bácsi vagy a 25 éves srác keljen a segítségedre, mindenki a 25 évest választja. Hiába van a 70 évesnek több élettapasztalata, lehet hogy egy veterán, lehet harcművész, teljesen mindegy. Ösztönszinten a fiatalt fogod választani, mert ahhoz társítod az erőt, az egészséget, ezáltal a túlélési esélyeid is efelé konvergálnak.

Kinek segítesz szívesebben? Egy hajléktalan, büdös, fogatlan valakinek, vagy egy fiatal srácnak, aki jó illatú, jól öltözött, jó benyomást kelt? Nyilván az utóbbinak.

100 dolgot fel lehetne sorolni, amiért a hajléktalan sokkal jobb ember és 100 másikat, amiért a fiatal srác veszélyes lehet. Ösztönszinten működünk, azt választjuk ami felé vonzódunk.

7-es zseniális!

Ezt külön kiemelném:

"Ha középkorú vagy, és nem volt sok kapcsolatod, nem érdeklődnek irántad az emberek, az nem azért van mert nem jött még el az időd, vagy mert rossz társaságban vagy, esetleg hülyékkel vagy körülvéve. Azért nem volt sok kapcsolatod, mert például nem nézel ki jól. Ez valójában ennyire egyszerű. Ha jól néznél ki, hidd el, nem kell hajtanod semmilyen emberi kapcsolatot, megtalálnak őt, pontosan azért, mert ösztönszinten keresi mindenki a szépet és a jót."

Olyan sokan szeretik ámítani magukat vagy mást...

30+ nő vagyok, 10 éve egyedül, illetve mindig is. Ronda vagyok, főleg az arcom/fejem, ez a probléma. Nem az, hogy vidéken élek, nem járok minden szabad percemben programokra/emberek közé vagy még a másik tipikusan elsütött maszlag, az önbizalomhiány/rossz kisugárzás (valamiféle szörnyűségesnek feltételezett személyiség "kiülése" a külsőmre).