Velem lehet a baj? Miért nem jön össze?

Lassan másfél éve vagyok szingli, a szakítás eléggé megviselt, de ennek ellenére elkezdtem viszonylag hamar nyitni férfiak irányába, aztán tartottam a társkeresésben egy hosszabb, majdnem fél éves szünetet, aztán újra elkezdtem. 4 komolyabb ismerkedésem volt, megannyi buliban ismerkedés, online társkeresőzés, randik... de egyszerűen nem jön össze, és teljesen bele vagyok fáradva a dologba... volt már ilyen mélypontom, akkor tartottam azt a fél éves szünetet. Egyszerűen mindenkinél kiderül valami baki, ami miatt nem működik, de a vicc, hogy mindig a másik fél zárja le az ismerkedést. Most nem mennék bele külön az összesnél, hogy mi volt a gond, egyik sem említésre méltó.

De közben ott van az a rengeteg online ismerkedés, beszélgetünk, elhal a beszélgetés, érdektelenség, gyötrelem... úgy érzem, teljesen kilátástalan az egész helyzet... de közben nőként 26 elmúltam, szeretnék egy szerető társat, majd házasságot és nyilván nem 35 évesen tervezem az első babát sem.. de nagyon elkeserítő a helyzet.

Külsőre nem gondolom, hogy gond lenne velem az eddigi visszajelzésekből sem arcra, sem testre. Sportolok, igényesen öltözködöm, eleve a munkám miatt is viszonylag csinosban kell lenni hétköznapokon. Van diplomám (bár nyilván ez nem feltétlen egyenlő az IQ-val, ezt tudom), vannak céljaim-terveim, lelkes vagyok, akítv és érdeklődő típus. Belsőre amit a barátaim ki szoktak bennem emelni, hogy nagyon empatikusnak tartanak, akivel bármiről lehet beszélni (korábbi ismerkedéseimből is voltak ilyen visszajelzések, nem is egy, hogy mellettem nagyon meg tudnak nyílni, bármiről beszélni és önmagukat adni). Van humorérzékem is, szerintem enélkül nem is lehet élni.

Nyilván senki nem tökéles, bennem is vannak hibák külsőre-belsőre is, de összességében nem érzem magam "rossz party-nak". Az előző két hosszú kapcsolatom is nagyon nagyon mély volt és hihetetlen szerelem, szeretet (de nyilván sajnos volt oka a szakításoknak is...).

Egyszerűen úgy érzem, belefáradtam ebbe az egészbe... sokan mondják, hogy ne keresd görcsösen, foglalkozz inkább magaddal, majd jön.. oké, csak 26 évesen várhatom a sült galambot.. és másfélv éve szinte csak magammal foglalkozom, utazom, munkahelyet váltottam, előléptettek, sportolok, barátnőkkel vagyok.. de már vágynék arra, hogy az életemet megossza egy társsal... de ez teljesen reménytelen..

Igazából lehet, a kérdésem célja csak annyi volt, hogy anonim módon kiírjam magamból a frusztrációt. Illetve az eléggé érdekel, hogy nőtársak, ti is ebben a cipőben jártok, vagy valaki lrez hasonlóan? Illetve akinek sikerült megismerkednie valakivel, hol/hogyan sikerült?