Nők, férfiak van hogy későn döbbennek rá hogy 20-as éveikben voltak legjobb lehetőségeik párkeresésre?

6-os, egyént tekintve igazad lehet, általánosságban nem feltétlenül.

Én 34 éves férfi vagyok. Ha az egyénemet nézem, akkor én is abban a cipőben vagyok, mint Te. Tizen-, huszonévesen nagyon vékony voltam. Ráadásul nem is tetszettem magamnak (meg a nőknek sem). Nem tetszett pl a füleim formája, mert eléggé elálltak. Így nem olyan rövid hajat hordtam, mint amilyet szerettem volna és jól állt volna nekem. Nem értettem a divathoz sem, így sokszor olyan ruhákat hordtam, amik nagyon nem álltak jól. Ami azt illeti 25 éves koromig szűz voltam.....

Elkezdtem enni, hogy szedjek magamra némi súlyt, megműttettem a füleimet és még ahogy az iskola befejezése után el is kezdtem dolgozni és lett pénzem, autóm, némi önbizalomra tettem szert. Így sikerült egy szexkapcsolatra szert tennem, ami szintén önbizalomnövelő volt (szüzesség elvesztése, illetve a csajtól rengeteg öltözködési tippet kaptam magamra nézve). Így nézve nekem is 25 éves korom felett nyílt ki a világ. Azóta tetszem magamnak és nőktől rendszeresen megkapom, hogy milyen jól nézek ki.

DE! Ha általánosságban nézzük, akkor a társkeresés nehezebbé is válik. Mármint úgy értem, hogy olyan társat találj akire tényleg vágysz. Nyilván bármilyen párt bármilyen életszakaszban találhat az ember. Fent vagyok társkereső oldalakon, de már a 30-as nők is le vannak amortizálódva. Elhanyagoltak, elhízottak, ami érthető, hiszen ha napi 8-12 órában robotol az ember a munkahelyén + mellette gyereke is van, akkor elég nehéz magára is időt szakítania. Tudom, ez női szemszögből sincs másképp.

Lényeg a lényeg, ha az ember rendben van, akkor huszonévesen, mivel sokkal kevesebben vannak komoly kapcsolatban, házasságban, nagyobb merítési lehetősége van az embernek. 30 felett már a boldog házasságban lévőket ebből a halmazból le kell vonni, így azok között nem lehet válogatni.

Plusz, munkahelytől is függ, de azért iskolás korban, amikor még szórakozni is rendszeresen eljár az ember, több lehetőség van ismerkedni, mint a munkahelyen. Főleg ha az a munkahely home office-ban van vagy olyan munkaköröd van, ahol vagy nem vagy emberekkel körülvéve, vagy azonos neműekkel vagy.

11-es.

Általánosságban nem ez a helyzet ez tény, ezért is beszéltem csak magamról. :)

30 felett már nagyon sokan elhanyagolják magukat, legyen az férfi, vagy nő, pláne család mellett.

A merítési lehetőség nyilván kisebb ha az ember a korosztályában keresgél.

Viszont huszonévesek is ugyanúgy érdeklődnek irántam mint akár a 40-es korosztály így ezt én annyira nem érzem szerencsére.

A legnagyobb probléma szerintem amit te is írtál, az az ismerkedés.

Hol? Mikor? Kivel?

Huszonévesen ezek jöttek maguktól. Most velük elmegyek ide, velük oda, egyik társaságból a másikba.

De ma...

Még a hol-mikor meg is válaszolható részemről, de nekem kevés barátnőm van. Közül kettő kisgyerekes, ők kilőve. Az egyik 200 km-re él tőlem. A húgom szintén most szült. Úgyhogy a legnagyobb bajom a kivel kérdés.

Persze mehetnék egyedül is bárhova, de nem szeretnék.

11-es vagyok.

Igen, ez az. Fiatalon tudta adni magát a lehetőség, hogy haverokkal/barátokkal elmentél szórakozni (nem feltétlenül discoba) és tudtál ismerkedni rengeteg szingli emberrel. 30 felett már eleve ez nehézkesebb, főleg ha a baráti társaságod már gyerekkel rendelkezik és még a potenciális kiszemeltek is házasok/gyerekkel rendelkeznek. Ha meg a munkád is olyan.... Tényleg a társkereső marad.

De feladni nem szabad :)

40 evesen se fogsz. Tudom, tapasztaltam.....

40F incel