Nők, férfiak van hogy későn döbbennek rá hogy 20-as éveikben voltak legjobb lehetőségeik párkeresésre?

Kérdés, kinek mi számít a legjobb lehetőségnek. Azt akkor is, és most, 35 évesen is látom, hogy a legnagyobb merítésem nőként a 20-as éveimben volt, ill. ha kifejezetten pénzéhes liba lennék, akkor egy milliomos sugar daddyt is nyilván ilyen idősen tudtam volna magamnak szakítani.

Ahogy idősödtem, kevesebb számomra megfelelő férfi közül tudtam válogatni, de minőségben nem láttam hanyatlást - ehhez azért hozzá kell tennem, hogy hála az égnek viszonylag jó emberismerő vagyok és jól szoktam választani (nem volt olyan, hogy odaadtam magam vmi hazudozós egyéjszakázós bunkónak, meg olyan sem, hogy társfüggőségből összejöttem valami vállalhatatlan alakkal).

Ebben igazad van. 30 felett nem nagyon van elet. De a huszas eveimben friendzone-tolteleknek voltam csak jo, mig tinikoromban kapasbol elhajtottak.

Vagyis ez a max. ameddig eljutottam.

40F incel

Ez emberfüggő. Tiniként kb. senkinél esélyem sem volt a szegénységem miatt (turkálós, szakadt cuccokra futotta csak, sokszor éheztem, 46 kiló voltam 170 centihez). Egyszerűen keresztülnéztek rajtam, illetve a fiúk azért jöttek oda, hogy lányként tanácsot adjak, hogy fel tudják szedni a szép, rendezett, gazdag csajokat. Hallottam a hátam mögött a megjegyzéseket, hogy azért nem kellek, mert nincs mellem (mitől lett volna, napi 1x ettem rendes ételt).

Huszonévesen éjjel-nappal dolgoztam, hogy valamim legyen, bulikra, szórakozni nem volt időm, viszont lett egy párom pár évre. Én gyűjtöttem a pénzt, haladtam előre, ő nem, kinőttük egymást.

Elmúltam 30, jobb az életszínvonalam, nőiesebb lettem, 25 és 60 között jönnek, ismerkednének. Rakat lehetőségem van, ami meg is lep, mert egész életemben átnéztek rajtam. Van párom és 30 felett találtam, velem egyidős. Összesen 2 hetet voltam szingli 2 kapcsolat között.

A barátnőm meg tizen-huszonévesen pasimágnes volt, most 30 felett többször elindult felénk 1-1 pasi, ő bedobta a mosolyt, mint régen, meg a laza szia-t, aztán jött a hidegzuhany, amikor a srác felém fordult és nekem kezdte lökni a dumát (ilyen régen sosem volt).

Van, aki később érik, mint a jó bor ;)

Számomra biztos, hogy nem.

A huszas éveimet eleve kitöltötte két hosszú kapcsolat.

Gyerekkoromban kövér voltam, ez gimire erősen mérséklődött és ilyen kis tunyácska állapotban voltam 28 éves koromig.

Nekem onnantól indult a "jó nő" korszakom, ma pedig jobban nézik ki mint bármikor előtte.

34 vagyok, nő

Én egy jó ideig elhittem a szar dumát, mert olyan jól hangzott, hogy nem szabad erőltetni meg rágörcsölni, engedd el, majd jön, amikor és akinek jönnie kell. Aha... Aztán a főiskola vége egyúttal az ismerkedési lehetőségeim végét is jelentette, onnantól többé nem mozogtam olyan közegben, ami tele lett volna potenciális jelölttel, csak nők és elvétve (idősebb) házas, gyerekes férfiak.

De az is igaz, hogy ronda vagyok (és nő), szóval úgy igazán sosem volt esélyem, szóval esetemben valószínűleg eleve nem oszt, nem szoroz különösebben, hogy így 30 fölött már "mindenki" foglalt. Mindenesetre azért erőltethettem volna kicsit gimiben meg főiskolán, nekem ilyen adottságokkal nyomulnom, tepernem, tapadnom kellett volna, nem lett volna szabad megengednem magamnak ezt a passzivitást.