Jól érzékelem hogy a párkapcsolatok 80 - 90 százaléka nem az önzetlen szeretetről szól, hanem az önzőségről, arról, hogy nekem legyen jó?

Szerintem ideális esetben a kettő találkozik. Mármint találkozik az őszinte szeretet és önfeláldozás azzal, hogy nekem jó legyen. Eleinte, a párkapcsolat kezdetén még nyilván nem leszek önzetlen senkivel, hiszen nincs mire annak lennem, akkor igenis tényleg csak arról szól a kapcsolat, hogy nekem jó legyen- optimális esetben persze az, ami nekem jó, az jó lesz a másik félnek is. De eleinte még biztosan nem az önzetlen szeretetről szól egy fiatal, friss kapcsolat, az később alakul ki. Amikor már annyira összekovácsolódott a pár, hogy az már mondhatni "alap", hogy jó nekünk ebben a kapcsolatban benne lenni, és néha megteszünk dolgokat a másikért, csak azért, mert az tisztán neki jó, önzetlenül.

Amiket te leírsz, az ugye a párkeresés szintje, ott még mégis mire legyen önzetlen az ember? Nyilván senki nincs benne (szívesen) olyan tartós kapcsolatban, amiben nem elégedett, amiben nem érzi jól magát, direkt miért keresne ilyet csak azért, hogy önzetlennek lehessen kikiáltani? Ennyit azért nem ér meg az a néhány internetes csóka véleménye, hogy a saját életét gáncsolja valaki.

3

Látod, te is elég önző módon állsz hozzá...

Miért nem azon dolgozol, hogy önzetlen, feltétel nélküli szeretetet tudj ADNI? Ha már ennyire jólélek vagy...

Kihagytad.

A kisgyerekedtől is önzetlen szeretet kapsz.

A mi párkapcsolatunk a párommal, az őszinte tiszta szeretetről szól. Nyilván a boldogságot várjuk egymástól, a kapcsolattól,de ez nem önzőség. Egyikünk sem használja ki a másikat, nem parancsolgatunk a másiknak, és nem hagyjuk rá semmit a másikra. Együtt csinálunk mindent. Egyenértékűnek tartjuk egymást.

Anyai szeretetet adni nyilván nem lehet, mert az anyjával senki nem fekszik le, de anyai gondoskodàst vagy aggodalmat vagy bizonyos mintákat amiket tanultunk azokat át lehet venni és lehet alkalmazni.

Kérdező, nem mindenki boldog egyedül, ezt ne állítsd. Fogadd el, hogy mindekinek mást jelent a boldogság.

Ha anyai szeretetre vágysz, akkor valóban ne keress párkapcsolatot, mert a kettő nem ugyanaz. Az anyai szeretetre vonatkozó igényeidet az anyukáddal vagy egy hozzá hasonló, az életedben anya-szerepben jelenlévő nővel éld meg, ne a pároddal. Mert nemcsak, hogy nem anyai szeretetet ad egy párkapcsolat, de a kapcsolati dinamika is totál más, így nem lehet egészséges kapcsolatod soha, ha az anyukádat keresed a párodban. Az anyukád nem a társad, nem az egyenrangú partnered az életben, ő az anyukád, az teljesen más.

Javaslom pszichológus felkeresését, mert nem egészséges anyai jellegű szeretetet keresned/elvárnod a partneredtől, illetve az sem egészséges, hogy ennek hiányában hiábavalónak és boldogtalannak érzed a kapcsolat koncepcióját is.