Más is èrzi úgy hogy egyszerűen belefáradt az ismerkedésbe,társkeresésbe?

3-as vagyok. Nekem nagyon változó volt, kb 5 éven keresztül volt hogy randizgattam hónapokig majd hogy teljesen kihagytam, volt hogy majdnem egy évig is.

Szerintem az erőltetés sosem jó. Amikor csak azért mentem el, mert unszoltak mások, vagy hogy ne érezzem rosszul magam hogy nem csinálom, akkor mindig béna randijaim voltak, sosem volt folytatás. Én sem voltam lelkes és a partner is megérezte ezt. Szerintem ezt a kényszert teljesen vesd le, hogy elkelnek az emberek, meg sietni kell, ez csak görcsösen hat, nem felszabadultan.

Ilyenkor nekem tényleg csak az jött be, ha más forrásokból feltöltődtem, lelkileg kiegyensúlyozottá váltam és utána a randikhoz is megjött a kedvem és a randijaim is jobbak lettek. Sokkal érdekesebbnek találtam a partnereimet, nagyobb eséllyel kerestem őket és érdeklődtem irántuk, ami érthetően tetszett nekik is. Szóval önfejleszteni kell, meg önismeretbe fektetni. Ha tudod ki vagy, mit szeretnél, mit vársz a jövőbeli partneredtől akkor nagyobb eséllyel találod meg. Ebben a munkában simán segíthet egy pszichológus, vagy egy coach is, de érdemes ilyen tartalmakat, könyveket, videóket, előadásokat, podcasteket hallgatni a témában.

Kitartást!

A tarskeees pasikban gáz hogy kapcsolatban is nyomják.

Alapbol ugy indul igy az egész hogy már rossz ómen a másik. Es innen kéne felkapaszkodnia.

Aztán erre rátesz amiket írnak meg kiderul hogy foglalt is vagy egy nyomoronc

Sz.rtenger csak

#11 Köszönöm!

Amiket az utolsó bekezdésben írsz, azok többé-kevésbé megvannak. Ha nem is mindent, de ami lényeges, azt tudom, megvan az is, ami feltölt stb., csak rám ez ellenkezőleg hat, mint rád. Nem lelkesít, nem ad motivációt újra belevágni, hanem inkább afelé húz, hogy így maradjak kényelmesen, ne strapáljam magam.

Biztos a kor is számít ebben. Te nem tudom, hány éves voltál ekkor, én már a 30-as éveimben járok, és bár tisztában vagyok vele, hogy nem jó így megközelíteni, mégsem tudom félretenni a "meggyőződést", hogy ha eddig nem sikerült, akkor most már elenyésző az esély rá, hogy találkozzak a megfelelő férfival, aki nem foglalt, és ő is magához valónak érez engem.

Igen, belefáradtam, nagyon kimerítő, hogy ennyi év után egy nőnek sem kellettem, de a vágyak sajnos nem szűnnek, úgyhogy biztos leszek még ennél is fásultabb :)

35F

#11 vagyok és 28 éves voltam ekkor. Én nagyon szeretettem szingli lenni, mert én mindig jól elvoltam. Sosem akartam kényszeríteni magamat, hogy valakivel csak azért legyek mert félek, hogy egyedül maradok.

Igazából, ha jól is érzed magadat, akkor szerintem örülj neki, mert sokan nem teszik, se egyedül, se kapcsolatban. Viszont ha tényleg nagyon vágysz egy társra, akkor én a pszichológust vagy egy a témában jártas coach-ot javasolnék. Ez nem szégyen, hanem olyan segítő foglalkozásokat és célzott tréninget jelent, amiben végigvezetnek az eddigi dolgaidon, a preferenciáidon, a korábbi kapcsolataidon vagy más kapcsolódásaidon és elgondolkodtatnak azon, hogy mire vágysz, mire vagy szükséged és hogy jó helyen keresed-e ezt. Ezeknek az optimalizálása, felismerése és kommunikációja ugyanis minden kapcsolat alapja, csak van aki kevésbé tudatosan csinálja ezeket.

Megértem, hogy elkeseredett vagy, és nagyon sajnálom, de szerintem minden esélyed megvan a boldogságra! Kitartást az úthoz!