Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha így folytatom 30 évesen is szűz és tapasztalatlan leszek?
Szerintem a szakembernek fel fogom adni a leckét, hogy arra az útra tereljen amin nekem végig kell mennem, hogy rengeteg munkával új emberré tudjak válni.
Kissé szkeptikus vagyok olyan téren, hogy ennyi év berögzült mintáját hogyan lehet majd megváltoztatni. Hiszek-e annyira magamban, hogy többre vagyok képes és egy új élet vár rám a terápia végeztével. De veszítenivalóm nincsen, ennél rosszabb úgysem lehet, ha belevágok.
Neked legalább lesz munkád akkor
Én annyira rosszul vagyok már 10 év depresszió után hogy felek már közmunkára sem lennék alkalmas
Nem mintha nem lenne kva ciki azt csinálni
Biztosan van valaki a családban akivel sokat érintkeztél és e miatt lettél ilyen.
Nem hiába kérdezték anyádat sok esetben tényleg ők a ludasok.
De az egy dolog hogy meg van az ok, után túl kell rarja lépni bármi is az és tenni azért hogy javuljon.
Na ez az a pont ahol meg szoktak akadni és legyen az akárki vagy akármi onnantól kezdve csak azon lovagol az illető ami miatt fenn áll a szituációja. Na ezen kell túl lendülni ez a nagy munka.
A többi már olyan mint az .....
Ha így érzed magad gyerekkorod óta, akkor nem hiszem, hogy kizárólag veled van baj. Valószínűleg az, hogy "undorodnak tőlem az emberek, kinevetnek az utcán, visszataszító vagyok mindenki szemében, senki sem akar a közelemben lenni" részben igaz lehet.
Gondolom nagyon barátaid, haverok sincsenek az életedben.
Ez gond, próbálj meg elsőként társaságot szerezni magadnak, olyan embereket akikkel valamilyen szinten kijössz. Aztán lehet pár személlyel elmélyül olyan szinten a kapcsolatod, hogy már hívhatod őket a barátaidnak.
Illúzióid viszont ne legyenek, ha eddig nem akartak a nők úgy általánosságban téged, ez után sem fognak, ahhoz sokkal több kell.
Nem tudom most mennyi idős vagy, de sajnos egy bizonyos kor után új barátokat, haverokat, ismerősöket szerezni nagyon nehéz és nagyon aktívan kell tenned érte.
Ha találsz egy munkahelyet az már jó kezdés. Ott rá leszel kényszerítve arra, hgy szocializálódj, különben kihullasz nagyon hamar. De ha szerencséd van lesz egy-két kolléga, akikkel jól megleszel majd, velük is próbákozhatsz munkán kívül is esetleg találkozni, közös programokat szervezni.
A szüzesség amúgy önmagában nem jelent nagy problémát, mert ez csak egy állapot és viszonylag könnyű rajta változtatni, akár fizetős szolgáltatással.
Lehet érdemes lenne megfontolnod ezt is, legalább egy teherrel kevesebb lenne rajtad.
Szóval az első lépés legyen mindenképpen a munkahelyi szocializáció, minél több embert ismerj meg és kényszerítsd magad a kötelezőn kívül több interakcióra másokkal. Szerintem egy melóhelyen nem olyan nehéz ezt megtenni hiszen ott a közös pont a munka.
Én anno amikor elkezdtem dolgozni végigjártam az irodákat, megpróbéltam mindenkinek bemutatkozni, nyilván elsősorban olyan emberek társaságát kerestem akik kapcsolódnak az én feladataimhoz. Anno bejártam különböző irodákba, beszélgettem a kollégákkal stb. Az nagyon jó módszer ha segítséget kérsz! Az emberek alapvetően szeretik érezni, hogy ők fontosak és ha valaki releváns segítséget kér tőlük pl. munkahelyi feladatokban, vagy akár csak információt, véleményt akkor kedvelni fognak jó eséllyel. Főleg ha valaki tényleg érdeklődően áll hozzájuk.
Aztán amit sokan elfeljtenek milyen fontos, az a külső megjelenés. Ez adja jó eséllyel az első benyomást rólad, a külsőd alapján már akarva, akaratlanul megítélnek majd. Szóval nézzél ki minél jobban, öltözködj úgy, olyan ruhákba amelyek jól állnak, ha kell kérj tanácsot akár másoktól, a testalkatodnak megfelelően. Lehet edzeni, fogyni ha kell, egy a fejedhez, személyiségedhez passzoló frizura sem árthat, nyilván az alapvető higiénián felül. Szóval ne legyél büdös, szakadt, csimbókos hajú, zsíros bőrű ha lehet, hanem foglalkozz ilyen dolgokkal is többet, mint eddig.
Szerintem ezekre a dolgokra inkább rédemes költeni mint szakemberre, sokkal többet számítanak. Főleg a külső, és ez nem csak a csajozásra igaz. Szokták is mondani ha jól öltözve jelensz meg mondjuk egy vizsgán, az már fél siker.
Voltak olyan csoporttársaim az egyetemen akikkel nagyon jól megértettük egymást. Volt, hogy előadások után elmentünk közösen ebédelni, megnézni egy filmet vagy közösen edzettünk. Mint mindig ebben is szerencsétlen voltam mert nagyon messze élnek tőlem és már nem tudjuk úgy igazán megoldani a találkozást. A középsikolában is kivétel nélkül ugyanez volt a helyzet, akikkel jól megértettem magamat mindannyian távol éltek tőlem. Ahol élek ott pedig senkit sem ismerek, de engem sem ismer senki sem.
Ha próbáltak is felém nyitni a nők azt vagy nem vettem észre vagy egyszerűen elmenekültem a helyzet elől. Bemeséltem magamnak, hogy csak képzelődöm és biztosan csak szórakozik velem.
Annyira el vagyok idegenedve az emberektől, hogy az egyetemen a csoporttársaim a nevemet sem tudták. Létrehoztak egy csoportot és engem senki sem talált meg mert a közösségi médiában sem található meg rólam semmi sem.
Az utolsó évemben volt, hogy női csoporttársak is csatlakoztak hozzánk amikor elmentünk ebédelni vagy egyszerűen csak sétálni a városban. Természetesen hoztam a szokásos formámat és nem vagy csak nagyon nehezen ment velük a kommunikáció. Aztán végül az a csoporttársam akivel szerencsére a mai napig tartjuk a kapcsolatot és amikor időnk engedi telefonon is beszélgetünk elmondta nekem, hogy több női csoporttársunk is sokszor érdeklődtek felőlem, hogy mi újság velem és volt olyan aki sajnálta, hogy nem próbált meg velem többet beszélgetni.
A munkahely miatt is szeretnék fejlődni és szakember segítégét kérni. Nem akarom azt, hogy az emberek elkönyveljenek nagyképűnek azért mert nem igazán beszélgetek velük. Ez nem azért van mert nem akarok vagy különb lennék tőlük hanem azért mert nem erősségem a kommunikáció és emberek közelében sem szeretek lenni mert mindig úgy érzem, hogy kellemetlen számukra a jelenlétem és csak kinevetnek a hátam mögött. Ezek a dolgok miatt is szeretném a szakember segítségét kérni, hogy tudjak ezen a téren is változni.
A külsőmön maximum annyit tudok segíteni, hogy kontaktlencsére váltok a szemüvegről. Másfajta frizurát nem tudok csináltatni mert teljesen le szoktam borotválni a hajamat. Sajnos pár éve már a fejem tetején elkezdett ritkulni a hajam ezért úgy döntöttem, hogy minden héten legalább kétszer teljesen leborotválom. Mert, ha nagyobbra hagyom megnőni a hajamat akkor csúnyán látszik egy nagy foltban, hogy ott már ritkul a hajam.
Talán ez az egyetlen dolog amivel nincsen probléma az pedig a külső megjelenésem, olyan téren, hogy a higéniával és az öltözködéssel szerintem nincsen probléma.
Nem az, hogy nem érdekelenek engem a nők hanem én nem tartom magamat méltónak hozzájuk. Nagyjából 12 éves koromtól kezdve mondogatom magamnak nap mint nap azt, hogy nem vagyok hozzájuk való és úgysem kellenék senkinek sem. Ezek után érthető, ha szinte semmilyen szexuális vágyam sincsen és meg sem próbálok nyitni feléjük.
Szerintem a kérdező teljesen normálisan leírta a problémáit és kapott válaszokat is. Aztán vagy megfogadja, vagy nem.
"Nem az, hogy nem érdekelenek engem a nők hanem én nem tartom magamat méltónak hozzájuk. Nagyjából 12 éves koromtól kezdve mondogatom magamnak nap mint nap azt, hogy nem vagyok hozzájuk való és úgysem kellenék senkinek sem"
Ezt a szarságot kell elfelejtened. Elsőkörben ne csajozni akarj, hanem csak ismerkedni, barátkozni, haverkodni. Férfiakkal-nőkkel vegyesen.
Aztán talán rájössz, hogy a nők semmivel sem különbek, nem valami szentek (nagyon nagyon nem), sőt ugyanolyanok mint te.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!