Hogyan lehetne - élhető módon - feloldani, ezt a nemek között feszülő ellentétet, kettősséget?

#29 Akkor leírom már, hogy mit akart bedumálni a híres-neves pszichomókus, hogy legalább a többi férfitársamnak tanulságul szolgáljon, mert a femiharcosok úgyis megint egyből nekem fognak esni. Mondjuk én külön jól szórakozom rajtuk, különösen a nyíltan gyerekgyűlölökön. (És még csodálkozik az ország népe az erőszaktevőkön, felrúgókon, amikor már a nők között is ennyi a szereptévesztett.)

A kiinduló helyzet, egy döglött párkapcs, két totálisan nem összeillő emberrel. Én ezt már ekkorra beláttam, de az ex azt képzelte, hogy majd egy pszichovarázsló ezt majd még jól visszavarázsolja. Ehhez az út az lett volna, hogy vegyünk egy új házat. Mintha ilyesmivel fel lehetne éleszteni a halottat, hát ők ketten ezt így képzelték. Oké, játszunk el a gondolattal, hogy ez majd tényleg segít. De milyen legyen az új ház? Hát persze hogy olyan, ami csak(!) a nőnek maximálisan mindenben megfelel (mintha létezne ilyen, ugye, de inkább hagyjuk:), mert a nőnek a dolga az otthon és a meleg családi fészek megteremtése. Az én elvárásaim, igényeim ezzel kapcsolatban, azok persze smafuk.

Na a csávó az összes hitelességét egyből elvesztette a szememben. Hát persze, hogy a nőnek kell mindenben megfelelni, hogy ő boldog lehessen, az hogy a másiknak mik az igényei, az már teljesen lényegtelen. Ő csak adja hozzá a dellát és már kész is a bódogság. Ez a boldog élet, párkapcsolat, házasság alapja, a férfi csak egy biodíszlet, egy pénztárca, egy erőforrás a nő csodálatos életéhez.

Na elmehet mindenki a fenébe, aki így gondolkodik. Ja, hogy a szép új vadkapitalista világunkban már mindenkinek így kellene(!) gondolkodnia? Hát ezt nem mondták nekem a rendszerváltáskor. Ha én ezt tudom, akkor biztos, hogy nem írom alá, így ebben a formában. Mostantól minden a nők boldogsága körül fog forogni? Akkor most már értem, hogy miért kellenek az égig meredő felhőkarcolók is. Hát hogy nézne ki ez a világ lekonyuló házakkal? Mint New York ikertornyok nélkül.

Na így nem lettem én boldog újház félig tulajdonos és boldogtalan házasember.

#33 Mit tudtam én még akkor a párkapcsolatiságról, férfiasságról, stb. Csináltuk ahogy jött, ész és legfőképpen tudatosság nélkül. Aztán meg kaptuk a pofonokat sorba az élettől (a GYK is teli van ilyen szitukhoz kapcsolódó kérdésekkel, szóval nem egyedi problémák ezek). Nyilván, a mai fejemmel már másként csinálnám, de attól még koránt sem biztos, hogy most boldogabb életem lenne, mint volt, mert az "alapanyag" ígyis-úgyis csak ugyan az tudna lenni. A hódításhoz akkor is hazudoznom kellene, hogy visszakanyarodjak a kérdésem alapgondolatához.

(Nem ment könnyen az elválás, mert már volt közös gyerkőc, akihez persze ragaszkodik mindkét szülő, ezért próbáltuk meg a párterápiát is, de tök feleslegesen.)

#36 Isten bizony, hogy már nem akarnálak leixelni benneteket, de annyira izéket írtok, komolyan, hogy az...

Biztos lenne olyan pszichológus, aki jó lenne nekem, de nagyon sokáig kellene keresni, az is tuti. Nagyon nem szeretnék már megváltozni csak azért, hogy egy tök átlagos és szürke párkapcsolati életem lehessen. A mai nőkbe meg már nem tudnék szerelmes lenni, mert nincs türelmük kivárni, hogy szerelembe essek irántuk.

Most elkezdjenek idomítani engem pszichológusok, hogy olyan pasi legyek, ami az átlag nőknek megfelel?

Már mondták azt is, hogy gyúrjak. Minek, hogy olyan ronda legyek, mint a michelin baba pasik? Na nem.

Csernus lehet, hogy meg tudna zakkantani, de én meg akkor lekövérezném, úgyis egy időben ezzel cikizte az elhízottakat.

Ilyen tanácsot hiába adtok egy férfinek (embernek), hogy ne keressen kapcsolódást, maradjon egyedül, mert ez ösztönösen jön mindenkiből, a tudatalattiból (még az állatoknál is, ha normálisan működik pl a nemisége, meg ilyenek), hogy nem jó egyedül, jobb társsal együtt élni. Szerintem.

Már megint ott tartunk, hogy aki párkapcsban él a mai nőkkel, az mind talpig becsületes, őszinte férfiember. Aztán meg mindenütt azt lehet látni, olvasni, hogy ez is megcsalta, az is szeretőt tart, meg ilyenek.

Jó, hogy nem már arról győzködtök itt, hogy azért menjek el pszichológushoz, hogy rábeszéljen arra, hogy nekem már nem való semmiféle párkapcsolat. Mondjuk ez egyszerűbb feladat lenne neki, mint, hogy engem elmozdítson a világnézetemből, identitásomból, az is biztos.:)

Inkább: "az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták. Vagy ha szépek és okosak is egyben, ne állnak szóba velem. Hát ki ért ezt, ki érti ezt? Én nem."