Budapesti, értelmiségi 30 év körüli nők, milyen fizetést vártok el a potenciális férfitól?

"8-as a pároddal alapból azért jöttél össze mert sokat keresett."

Művészettörténészként, kulturális területen aztán rendkívül magas fizetések vannak, az ám... :D

Légyszíves írj még ilyet, feldobtad a napunkat. Hadd röhögjünk mind a ketten még egy kicsit. :D

"11-es ha olyan tökéletes a kapcsolatod akkor minek lógsz a tárkeresési PROBLÉMÁK szekcióban? Elég átlátszó hogy troll vagy...."

Tudod, ha "felnőtt párkapcsolatok" kategóriában vagyok, akkor az összes idetartozó témakört látom, a randizástól kezdve a válásig.

Budapesti, értelmiségi nőként megszólítva éreztem magamat, mikor megláttam a kérdésed. Sajnálom, ha a válaszom nem tetszett. Legközelebb pontosítsd úgy, hogy "budapesti, értelmiségi, egyedülálló nők" és akkor ígérem, nem fogok válaszolni.

A szavazást nyugodtan indíthattad volna 1 milliót föl egészen olyan 3.5-4 millióig.

30F incel

Összeget nem tudok mondani azon kívül, hogy fizikai közmunkás itt, Bp-n ne legyen, mert az már tényleg nagyon alacsony szint hozzám képest. Mert tök mindegy, mennyit keres az illető, a lényeg az az, hogy a keresetével hogy bánik, mennyi marad "az életre", ill. hogy milyen életkörülményei vannak. Van, hogy hasonló életszínvonalon él vki, aki 800-at keres, mint aki 300-at, mert nem mindegy, kell-e fizetni albérletet, gyerektartást, fenntart-e kocsit (itt Bp-n sztem nincs rá szükség, és eddigi egyik páromnak sem volt autója, mégis ellátták magukat), van-e krónikus költséges betegsége, támogat-e más családtagot, milyen káros szenvedélyei vannak (azért a cigi pl. nagyon drága elfoglaltság, ha vki rendszeresen szív).

Ami nekem fontos, hogy:

- magát el tudja látni

- mást ne pumpoljon (attól hányni tudnék, amikor vki hosszútávon pumpolja a szüleit)... és engem se gazdatestnek meg eltartónak akarjon

- ha nem egyedül lakik, intézze azt el, hogy engem is vendégül tudjon látni, és ne nálam piócáskodjon 24/7, ha olyanra fordul a kapcsolat (volt már, hogy beköltöztettem aktuális páromat a lakásomba, de ott már több éve együtt voltunk és egyértelmű volt, hogy nem rajtam akar élősködni)

- legyen együtt olyan életszínvonalunk, hogy vagy legyen pénze kb. a saját részére kétheti-havi 1 programra minimum (színház, koncert, mozi, étterem, ilyenek - ezek nekem fontosak... én most megtehetem, hogy heti többször is károk, tehát még adnék is le az életszínvonalamból), vagy ha nincs, akkor nem picsog meg hisztizik, hogy én nélküle elmegyek... meg évi egy pár napos külföldi utazásra azért tudjon spórolni vmit (úgy, hogy nem vagyok nagyigényű, tehát nem kell tengerpart, luxusszállás, yacht, ilyenek... de egy olcsóbb airbnb egy európai városban meg egy fapados repjegyre vagy Flixbusra teljen már).

gyereket nem akarom, tehát az nálam nem szempont, hogy mit fogunk a gyereknevelésre összespórolni, de más nőnél meg szempont, és meg is értem, hogy nem akarnak "ahol szeretet van, minden van" mottóval csupasz popsira gyereket vállalni, és a gyerekkel ordítani később, hogy nincs pénz bábszínházra, osztálykirándulásra, a szakadt helyett új szandálra...

amúgy meg a 10. válaszodra reflektálva: nem mindenkin látszik, hogy sokat keres. A mostani párommal kb. fél éve vagyok együtt, és kb. a 3. hónapban lett vmennyire tiszta, hogy jól keres, de számszerűsíteni most sem tudom. Sima, egyszerű, plázás meg középkategóriás boltokból öltözködik, nem urizál, nem márkab...iskodik... sportos, egyszerű az öltözéke... H&M-es meg decathlonos sajátmárkás póló, márkátlannak tűnő farmer pl... meg van kb. 3 pár cipője, abból az egyik drágább, mert spéci túracipő a hobbijához, de ugyanúgy hordja utcára is.

Hasonlóan, csak sportosabban öltözött, mint az exem, aki minimálbérnél alig keresett többet, én meg a dupláját, és nem a pénz miatt lett vége, hanem személyiségbeli súrlódások miatt.