Bizonyos gyerekes nők miért nem bírják megemészteni, hogy szűkültek a lehetőségeik?

Manapság már szinte természetes, hogy valakinek elválnak a szüleik, mozaik családban nőnek fel stb. Nyilván az esetek többségében a nőhöz kerül a gyerek. Egy idő után az ilyen nők is elkezdenek társak keresni. Persze a férfiak többsége nem akar sem pótapuci, se balek lenni és aki megteheti az nem is áll össze gyerekes nővel. Ennek ellenére vannak olyan egyedülálló anyák, akik olyan kívánságlistát állítanak össze, mintha minimum 20 éves felső kategóriás szupermodellek lennének. Aztán ha nem kellenek a felső kategóriás pasiknak - akik szerintük járnak nekik - vérig vannak sértődve és másokat okolnak a saját nyomorukért, holott abban ők is vastagon benne voltak, hogy egyedül maradtak, hiszen egy kapcsolat mindig két emberes játszma.

Az ilyen nők mégis mit gondolnak, hogy majd egy magas, jókiállású, sikeres pasi fogja szponzoráni a kölykeit és lesni a kívánságait?