Más is jár vagy járt hasonló cipőben?

A napokban önvizsgálatot tartottam egy olyan társkereséssel kapcsolatos problémára, amely most nagyban meghatározza a jókedvemet, ugyanakkor ambivalens érzéseket vált ki belőlem, részletezem.

Az egyik hölgy kollegámmal kezdünk nagyon jóban lenni, gyakran viccelődünk, gyakran érintjük a szexualitást, szexizmust és a másik anyjába való elküldést a polyénjainkon, holott neki párja van, akivel nem mellesleg együtt dolgozunk. Ez önmagában adja magát, hogy komolytalan az egész, viszont sok esetben számomra ez nagyon is komoly és elkezdtem valós érzelmeket is táplálni felé, azaz csak a színjátéka felé, mely minimális szinten sem érinti a valóságot. Hogy párhuzamba hozzam a külsőségével, nem az én típusom, személy szerint nem tetszik, mégis ilyen hatással van rám. Ha mindez nem lenne elég, viszonylag komoly identitásválsággal és egyedüllétre való vággyal küzdök, melybe aligha fér bele egy esetleges párkapcsolat, mégha ennek valószínűsége ebben az esetben minimális is. Úgy érzem, mintha minden pillanatban egymásnak feszülne a biológiai-és az egyéni érdekeim, törekvéseim. Hogy érzékeltessem, mekkora baj van a fejemben, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a puszta csipkelődés és nevetgélés a kolleganőmmel, mégha néha túlmegy bizonyos határokon, pusztán egy feszültségoldó, egymás jókedvét boostoló, de egyáltalán nem komoly játék, és mégis milyen messzemenő következtetést voltam végigfuttatni elmémen. Olyan személyiséget vettem fel eme játékhoz, mely nem én vagyok, és van pofám(!), van pofám azt mondani, hogy engem önmagamért szeressenek vagy utáljanak, én nem játszom meg magam, én otthon is ilyen vagyok. Milyen mély és önmarcangoló gondolatok előzték meg azokat az egyszerű, pusztán egymást csípkedő mondatokat, hogy "Itt is elnyomás alatt vagyok, asszony, otthon nem elég?!", "Utállak, mert tegnap nekem kellett pelenkázni a gyereket!", "Előveszem a bőrszíjat és felültetlek a combomra, ha mégegyszer ezt csinálod!"

Ezen, szituációból adódóan vicces összeszólalkodásoknak abban a pillanatban el kellett volna felejtődniük amint azok kimondásra kerültek, én meg valódi értelmet adok nekik több nap elteltével is. Mi a fasz van velem, sorstársak, segítsetek.