Egyedülálló anyák, sok randitok van?

Nehogy már szégyellnie kelljen magát! Álljunk már meg!

26 vagyok, több, mint él éve hagyott ott a férjem minket, most 16 hónapos a gyerekünk. Nem álltam még talpra, az első 3 hónap minden nap üvöltve sírtam.

Ő éli világát, nőzik, senki nem szólja meg.

Engem viszont anyám már elhordott minden k*vának, mert találkozgatok egy pasival (aki régi ismerősöm), amikor ex anyós elviszi a gyereket.

Nem fogom magamat sz*rul érezni, mert így alakult. Fiatalok vagyunk, én személy szerint sokkal nőiesebb lettem, mióta szültem.

Imádom, szeretem a fiamat, de van ő és vagyok én, mint külön ember, akinek igenis vannak igényei.

Nem szándékozom behálózni senkit, nem keresek pótapukát, nem kell eltartani, nem megy a magánéletem a kisfiam rovására. Viszont ez sem lehet örökké, az ember társas lény, nem elég csak 1-1 hétvége, hanem komolyabbat szeretne, mint bármelyik másik ember.

15*

Mármint a való életben nem a társkeresőn.