Ez milyen típusú elmebajokra jellemző, ez a fajta viselkedés?

Nyilván.

Vagy esetleg az történt, hogy rájöttek: a másik ilyenfajta működését nem kell/lehet befolyásolni, hanem csak a rá adott reakció felett van kontroll.

Az sajnos nem segít, hogy felcímkézem a partnert, vagy azon dohogok, hogy mekkora seggfej. Ha valami nem kellemes, akkor egyszerűen mást kell csinálni.

Mert megteheted, hogy mást csinálj, ahogy végül léptél is.

S mivel bármikor lehetőséged volt erre (hiszen az ismerkedés tényleg nem erőszak, azt akármelyik fázisban abba lehet hagyni), ezért ha csak akkor jöttél ki belőle, amikor már megsérültél, akkor érdemes lehet levonni a tanulságot magadra nézve is, mit kell tenned azért, hogy ez legközelebb ne történjen meg veled.

55# látszik hogy semmiről semmi fogalmad, de legalább nem itt trollkodnál.

Olyanról amiről nincs fogalmad nem kéne okoskodni.

56-os: Ő csak azt írta, hogy nem mindig szükséges a felcímkézés.

Én nagy híve vagyok a pszichológiai ismeretterjesztésnek, de mára látszik a nem túl pozitív hatása is. Félismeretekkel átlagemberek néhány mondat után dobálóznak a diagnózisokkal, nagy biztonsággal jelentik ki, hogy valaki pl. borderline, nárcisztikus, stb. Én is kissé hajlamos lettem rá. Inkább azt lehet csinálni, hogy egy laikus kijelenti, hogy NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL az illető lehet egy nárcisztikus a viselkedése alapján, de a személyiségzavarokat a szakemberek se pár mondat után diagnosztizálják. Egy gyakorin kiírt kérdésből senki se diagnosztizálható.

A lényeg az, hogy ha egy párkapcsolatban, barátságban azt érzi az ember, hogy a másik viselkedése rosszul hat rá, esetleg veszélyben érzi magát, akkor hallgasson az ösztöneire és ne folytassa az illetővel a kapcsolatot. Ettől függetlenül el lehet gondolkodni, mi lehet a baja, de biztos diagnózist nem lehet megállapítani.