Nincs motivációm a párkereséshez, mit tegyek?

"Engem speciel nem zavar ha valóban le tudta zárni"

Ilyen nincs. Te is tapasztaltad. Inkább keresek tűt a szénalazalban, mint hogy összejöjjek bánatomban egy erősen kompromisszumos, "tapasztalt" nővel, annál még a guminő is jobb.

"Szeretnék valakivel közös programokat csinálni, beszélgetni, kirándulni, hosszasan ölelkezni meg ilyenek, de az eddigi (és egyetlen) negatív tapasztalat olyan szarul érintett hogy nem tudom megtenni az első lépést."

Ez a mondat, gondolat egy nagy nulla!

Egy rossz tapasztalat oda vágott neked annyira, hogy be vagy tojva ismét hasonlóan jársz, de azért kihasználnád te egy nőt/több nőt, hogy jobban érezd magad, ne légy egyedül.

A kölcsönös szerelem mégcsak szóba se került pedig az a lényeg és persze mellette a bizalom oda-vissza, őszinte kommunikáció, kompromisszumkészség, empátia, hűség, mondhatni érett viselkedés.

Te belőled hiányzik, akkor mi a szösznek akarsz te szeretetszolgálatot nő/nők formájában?

Először magadat tedd rendbe fejben, légy érett, felnőtt, legyen ön és emberismereted és csak aztán csajozz!

Neked egyelőre párkapcsolat nem való.

Nem az exed a hibás egyébként abban, hogy te csalódtál, megalázott. Te nem vetted észre, hogy komolyan nem vesz téged! Nincs emberismereted és rá fogod. Vagyis önismereted se van.

Tessék önfejlesztésbe fogni ha neked hiányzik a csajozás.

"Vagyis önismereted se van."

Neked meg helyesírásod se van.

"Szóval, én nem kihasználni akarom az embereket, hanem pusztán azért nem akarok új ismertségeket kialakítani, mert nincs rá időm, és pont ezt az elhanyagolást szeretném elkerülni."

Aki szerint ez normális az ugyanolyan cipőben jár mint a kérdező.

Hogyha egyszer nincs idő, energia, motiváció párkeresésre akkor minek kéne ismerkedni? Nem kell. Elsősorban az életed alakítsd úgy, hogy jusson idő mindenkire aki neked fontos.

A barátokra vonatkozó megjegyzés is tiszta paradoxon.

Ha csajod van, randizol akkor azok a barátok megértőek veled szemben és te tudsz időt szakítani mindkettőre, először talán nem ugyanolyan mennyiségben, minőségben, de idővel kialakul, pl. A barátaid megismerik és együtt buliztok, kirándultok vagy bármi más.

Milyen lelkiismeret az, hogy elnézést kérsz a "szakítás" után, de mégis úgy állsz az ismerkedéshez ami lutri, egy nagy semmi, valójában csak magadat akarod jobban érezni?

Normális esetben akár pár csalódás után esélyt adsz magatoknak a nővel akiért oda vagy, tetszik, vonzódsz hozzá és ennyi.

Nincs benned olyasmi, hogy a barátok el lesznek hanyagolva, de olyasmi se, hogy a nőre nem jut idő, mert szakítasz rájuk időt!

Egy csalódás oda vezetett hiába vagyok lepontozva, hogy előre tartasz attól, hogy úgy jársz, de az már nem jut eszedbe, hogy te minek tetted magad kezdő alkoholistával, aki az exét siratta!

Nincs önkritikád, se önismereted és változtatni se akarsz ha nincs motiváció, nincs idő rá.