Nincs motivációm a párkereséshez, mit tegyek?

3-as válaszolóra reflektálva egy kis kiegészítés, mert kicsit felületesen fogalmaztam a kérdésben:

Az a lényeg, hogy nekem számszerint van három barátom. Az egyikkel osztálytársak voltunk, 10 éves ismerem, a másikkal egy közös játékban ismertük meg egymást, őt 8 éve. Tavaly betoppant ide harmadiknak egy nálam jóval fiatalabb, de mentalitásban és gondolkodásmódban jóval érettebb lány, őt is tök véletlenül ismertem meg (nem randin, hanem egy szabadtéri programon elegyedtünk szóba), de vele csak barátok vagyunk, mert a jövőképünk, az életcélunk és kb minden másunk két külön irányba fut, így vele nem szeretnék hosszútávú kapcsolatot tervezni, illetve vica versa. Tehát vannak ők hárman, és így is gyakran érzem magam szarul, mert erre a három barátomra sem jut túl sok idő. Dolgozok (sokszor 6 napot egy héten), alig látjuk egymást, messengeren kis smalltalkok szoktak lenni köztünk meg havi egyszer-kétszer összefutunk, de ennyi.

Namost azt kell tudni rólam, hogy ha egyszer megismerek valakit, azt nagyon nehezen engedem el. Tehát tegyük fel, megismerek egy lányt, jó vele beszélgetni, jó a társasága, de vagy én, vagy ő nem szeretne kettőnkbe belelátni többet, maradjunk csak barátok. Viszont, én azt nem szeretném. Nem azért, mert megsértődöm és elhordom mindennek, hanem mert egyszerűen nincs időm arra, hogy +1 emberre is időt szakítsak. Egy darabig döcögve menne a dolog, aztán eltűnnénk egymás életéből, én pedig borzasztóan érezném magam, hogy nem volt időm fenttartani egy beszélgetést, és mondhatni miattam szakadt meg egy kommunikáció. Alkalmazkodó típus vagyok, de nagyon lelkiismeretes is, és sokszor nagyon a szívemre veszek olyan embereket is, akiket nem kéne.

Nyilván egy kapcsolat más lenne, mert ott tudok valakire alapozni, és nem csak egy random beesett ember az életembe, hanem valaki más, akivel közösen tudok tervezni, és akiért megéri az, hogy teljesen átszervezem egy napom, egy hetem, munkaidőm, ilyenek. Sőt, én konkrétan a barátaimtól elnézést kértem utólag, mert abban a másfél hónapban borzasztóan elhanyagoltam őket a lány miatt, és ez lelkiismeret furdalást okozott nekem. Szóval, én nem kihasználni akarom az embereket, hanem pusztán azért nem akarok új ismertségeket kialakítani, mert nincs rá időm, és pont ezt az elhanyagolást szeretném elkerülni.

8) Bennem volt a hiba, nem volt tapasztalatom, és örültem hogy végre egy kis figyelmet kapok valakitől. Ha lenne második alkalom, már látnám ha valaki csak időtöltésnek, vagy sebtapasznak használna, és nyilván nem hagynám. De egyébként társkeresésen kívül is hasonlóan csinálom, túl hamar bízok meg mindenkiben, és kb mindig beleszaladok valami pofonba. Ilyen vagyok, túl jó szívűnek lettem nevelve, és ebben a világban ez inkább hátrány mint előny.

9) Azért valljuk be, ilyet nehezen találsz. Nem lehetetlen, de kb tűt a szénakazalban. Engem speciel nem zavar, ha valóban le tudta zárni, és nem kötődik hozzá. Én is már elengedtem a kiscsajt, pedig mindennap látom (egymással szembe van a munkahelyünk). Mindig kialvatlan feje van mostanában, látszik rajta a világfájdalom meg az életundor. Mikor megismertem, kezdett alkoholista lenni. Azóta masszívan az lett, visszahallottam hogy kb nem bír otthon létezni nélküle. Anno mikor ismerkedtünk, megpróbáltam kihúzni belőle, és affelé terelni hogy ez nem jó irány, hát nem sikerült. Nyilván nincs döntési jogom felette, meg azt csinál az életével amit akar, csak érdekes látni, ahogy napról napra leépül.