Kinek mi a tapasztalata a 30 feletti pártalálással?

32 vagyok: azért két ember kell egy normális kapcsolathoz társkeresőn. Azaz a páromnak férfiként is volt pozitív tapasztalata és volt más matche (mondjuk ehhez is normális hozzáállás kell a másik oldalról... pl. hogy neki is legyenek igényei és elvárásai, rendesen elolvassa az adatlapokat, 36 évesen ne 20 éves instás lányokat húzogasson jobbra)... pedig nem egy férfimodell ő sem.

Persze, az is más kérdés, kinek mi a normális. Azok a tipikus "jujj, felszínes nő" kritikák, amik itt szoktak szerepelni, nem jellemzők rám. Pl. nem vagyok aranyásó, nem akarok mindent a másikkal fizettetni, én is ugyanúgy ráírok a másikra, szervezek programot, nem várok el többet, mint amit nyújtani tudok, nemcsak a 190 centis latin macsó jó nekem, van életem, érdeklődési köreim, nem azért kell nekem férfi, hogy szórakoztasson. Persze én meg lehet, XYnak azért nem vagyok normális nő, mert van rajtam pár kiló felesleg és nem vagyok már 22 éves.

Nehezített terep, mert sokan ekkor már párkapcsolatban, házasságban élnek, netán gyerekük is született.

Nagyon ritkán fordul elő az, hogy két ember a megfelelő helyen és időben botoljon egymásba.

Sok internetes társkereső pedig szexpartner keresővé avanzsált. :/

Minden netes társkerső valójában a férfiak felső, legjobban kinéző 10-15%-nak, illetve az átlagos nők a játszótere.

Az ott regisztrált emberek 80%-a soha nem rúg labdába, egy szűk közösség tagjai között van csak érdemi interakció.

Férfiként átlagos kinézettel kösd fel a gatyádat, átlag alatt pedig egyenesen lehetetlen társkeresőn bármit is elérni.

Nagyon jó válaszok voltak. Én most itt állok 31 évesen, 28 éves korom óta kapcsolatban voltam. Kíváncsi vagyok, mi lesz, nemrég lettem szingli.

Én mindenből tapasztaltam, amit itt leírtatok. Van igazság abban is, hogy ,,selejtes", aki 30 felett még szingli. Igen, vannak, akiknél tényleg kiderül, hogy nem véletlenül szingli. Igen, vannak olyanok is sokan, akik már rendelkeznek valami traumával. Mondhatnánk úgy is, hogy ebben a korban az se jó, ha sok km van az emberben (megviselt, traumatizált, elhasznált) és az se, ha 0 km (akkor meg azon agyalsz, hogy ennyi év alatt hogyhogy nem volt senkije).

Abban is van igazság, hogy a 30+ korosztály kevésbé jár el. Én például szórakozóhelyen a 18-20 éves korosztályba botlok vagy a 38-40 felettiekbe.

Sok a gyerekes is, elváltak is.

Én is abban látom leginkább, hogy nincs HOL. Ember még csak-csak van, de a hol a legnehezebb. Sokan tényleg csak a munka-otthon közt ingáznak. És más dolgot kevésbé csinálnak.

Na mindegy. Lehet, nekem ez már amúgy is mindegy lesz, mert arra jöttem rá, hogy én nem tudok elköteleződni, de ez már másik kérdés.