Kinek mi a tapasztalata a 30 feletti pártalálással?

21-es valóban nem szabad politikát csinálni a társkeresés tragédiájából mert akárhogy is nevetünk ezen ez egy tragédia, ennyi egyedülálló, magányos ember, és sokuknak nem lehet gyereke sem, csak azért mert nem tudtak megismerkedni egymással jó helyen és jó időben.

Viszont szociológiailag és társadalmilag akkor is azt vallom ezt segíteni kellene és nem feltétlenül fiatalon, hanem végig az életen át.

Igazi közösségeket létrehozni hogy az egyedülállók egymásra tudjanak találni.

Ez nincs. Őrültek háza van az interneten, amit senkinek sem javaslok. Ha valamit, hát ilyesmi jó lenne.

Kötelező ismerkedési estek akár, lehet nagyon kommunista de akkoris jó lenne valami.

Rossz látni és hallani a sok egyedülállóról... :(

37F

"Nyilván a remény hal meg utoljára. Így kell ehhez hozzáállni.

Legalább elmondhatod megpróbáltad!"

Oké ez rendben van, csak a probléma az, hogy még megpróbálni sem tudom. Kinél próbálkozzak egyáltalán? Már annak is örülnék, ha legalább lenne valaki aki visszautasít. Mert az is jobb annál, hogy az ember totálisan láthatatlan és arra sem méltat senki, hogy olyan szinten foglalkozzon velem, hogy legalább annyit mond "takarodj" vagy hasonló...

A nők sok helyen elzárkóznak már az ismerkedéstől ahol egy férfi simán próbálkozna.

- szórakozóhely: nem jó mert oda táncolni megy nem azért hogy részegek vegzálják

- gyakori kérdések: anonim perverzek írnak

- társkereső: ego boost

- Tinder, Facebook stb: szintén ego boost és perverzektől való félelem

- utcán, tömegközlekedésen: siet valahová, telefont nyomkod, zenét hallgat ne zavarja senki, meg amúgyis perverz vagy

- munkahely: oda dolgozni jár, nincs erre ideje, és mellé még perverz is vagy

Még sorolhatnám a helyzetet és a szituációkat, mindenre találnak indokot hogy miért nem jó.

Semmi jó tapasztalatom nincs. 39 éves férfi vagyok, de az utolsó kapcsolatom huszonévesen volt és azóta semmi, pedig sokkal több mindent elértem azóta.

Én relatív szerencsésnek mondhatom magam mert magas vagyok, sportos és sokkal jobban tartom magam a korombeiekhez képest, hajam is van nem kopaszodom még, de eddig csak lusta vagy céltalan nők találtak be akiknek szándékuk volt hogy hozzám költöznek és az előéletüket megtudva majd rajtam élősködnek ahogyan eddig is tették eddigi párjaikkal. Ezen kívül elvált anyukák találnak meg még néha, de ott az elején tisztázom hogy más gyerekét nem fogom nevelni. Mivel nem titkolom hogy van pénzem ezért a baráti társaságban már gyanúsan tekintek sokszor a nőkre mert valljuk be az átlag magyart nem veti fel a pénz.

Ami a vicces hogy miután én az eltartásra nem voltam vevő azonnal találtak mást, konkrétan közeli barátaimat akik ugyanúgy nőhiányal küzdenek. Ők bevállalták ezt az eltartásos dolgot, de nekem mind1, nekem ez akkor sem fér bele akármennyi ideje nincs senkim. Tegyük hozzá itt olyan nőkről van szó akik néha pár hétre elmennek dolgozni, eladónak, mosogatónak stb, de mivel semmilyen végzettségük nincs ezért normális munkát nem találnak és nem is akarnak, így mindig ugyanaz a forgatókönyv: Sírás hogy szar a munka, majd fél év semmittevés majd megint max 1 hónap meló. Ami még vicces hogy megismerve az előéletüket előadják mindenkinek hogy ők már 18 évesen elköltöztek otthonról, de azt sosem teszik hozzá hogy egyik fasziról a másikra liánozva költöznek konkrétan az új barátjuk lakásába a régi párjuktól. Ami még szomorúbbá teszi a helyzetet hogy gyereket egyáltalán nem akarnak, és némelyik pedig semmit nem ad magára, nagymama ruhákban jár hogy takargassa a bána testét.

A holtpontom már túlestem, nem keresek párt, nem is érdekel a téma, kb elfogadtam hogy ennyi idősen vagy nagyon nagyon megalkuszom és számomra elfogadhatatlan kompromisszumokat kötök vagy maradok egyedül.

Szerencsére nagy a baráti társaságom, sok a hobbim illetve másodállásom is van, így egy percem nincs unatkozni vagy a párkeresésre koncentrálni.

25 ez eléggé csúnya megjegyzés volt. Keresztényfób vagy?

24-es: ez nagyon jó összeállítás. Sajnos tényleg így van. De tudod mi a legdurvább?

Vannak Bp-en ún. rapidrandik, villámrandik 5-10 percesek ahol forgóban 8-15 nővel beszélgetsz átlagban 5-10 perceket. Még az ilyen DIREKT társkereső rendezvényeken is érzi az ember hogy a nők olyan falat tesznek maguk elé hogy elképesztő. Eljönnek, társkeresési céllal és vágják a fejeket. Iszonyat kellemetlen manapság ismerkedni.

Nem csodálom hogy sokan kioffolnak belőle. Én is 1-2 évig ha bírom még. Egyszerűen elszomorító ami odakint van.

Az internet meg egy fertő. Romantizálják de mivel úgy felhigult az 1500 féle társkeresővel így már varázsát vesztette.

Nyilván a nők ezt kevésbé látják bár már ők is kezdik észrevenni hogy tévút neten ismerkedni random emberekkel.

Én 5 év szünet után 34 évesen vetettem magam bele a társkeresésbe és nagyon pozitívan csalódtam. 29 évesen ért véget egy hosszabb párkapcsolatom, és direkt akartam magamnak időt hagyni, amíg jobban összeszedem magam, mert úgy gondoltam, akkor minőségibb párkapcsolatot tudok találni, ha szeretem magam (féltem, hogy azért, mert nem tudtam magam elfogadni, belemennék olyan kapcsolatba, ami nekem nem jó, csak hogy érezzem azt, hogy vkinek kellek).

Hallottam elég sok rémsztorit korombeliektől élőben meg fórumokon is, "megnyugtattak", hogy szar lesz, mennyi idiótán át kell vernem magam, amíg találok egy normálisat, hogy a korban hozzám illő férfiak többsége úgyis 20éves csajokat fog hajkurászni és nekem lefőtt a kávé, ezért ne legyen semmilyen elvárásom stb.

Ennek ellenére elég szigorú előszűrés után (szigorú előszűrés: nem húztam jobbra olyat, aki nem komolyat akart / akin éreztem, hogy csak szexet akar, aki nem Bp-n lakott, aki vallásos volt, aki jobboldali / konzervatív volt, akivel nem volt közös hobbink, aki nem volt magyar, aki nem írt helyesen, akinek volt gyereke, aki poligám volt) találtam jó pár megfelelő profilt, ebből volt 2 elhalt beszélgetés... és volt 1 megvalósult randi... az illetővel még mindig együtt vagyok. 2 évvel idősebb nálam, kulturált, értelmes, tanult, művelt, hasonlóan látjuk a világot. Persze, ez is piszok nagy mázli, de nem óriási lehetetlenség.

És azoknál, akikkel élőben beszéltem erről, és nyafogtak, hogy nekik milyen szar, azt láttam, hogy szintén válogatva húznak jobbra embereket, de nem értelmes szempontok alapján, hanem csak a médiaideál top10-es külsejűeket... vagy ha többet jobbra húztak, csak a top 10es külsejűeknek írtak vagy próbáltak velük beszélgetni... férfiak, nők egyaránt. Akkor persze, hogy rossz élményei lesznek vkinek, ha ő maga is felszínesen válogat (főleg ha még rosszmájúan fogalmazva szinten felül is lő), vagy ha olyasmit vár el, amit ő maga nem tud megadni (gyerekes anyuci gyerektelen pasikat keres pl).

29 két évvel idősebb nálad a nő ?

Ez egy nagyon nem ideális felállás.