"Lefőtt a kávé", azaz hogy tudnék beletörődni abba, hogy nincs már sok esélyem a boldog kapcsolatra?

29/N vagyok, 2.5 éves kapcsolatom ért véget. Ő volt az egyetlen, akivel együtt éltem, házasságot, gyereket terveztünk. Alapvetően jó kapcsolat volt, jól bánt velem, de elkövetett valamit, amit nem tudtam neki megbocsátani. Másfél évig próbálkoztam, addig együtt voltunk és folyamatosan romlott meg a kapcsolatunk. Én is hibás vagyok, megbocsáthattam volna, de nem ment, pszichológushoz is elmentem de nem segített.

Amikor összejöttünk, már akkor arra gondoltam, hogy ez ilyen "utolsó esély", ha szeretnék gyerekeket és nem kapkodva, akkor még épp időben ismerkedtünk meg. 30-asként én biztosan sietni akarnék, hogy valakivel összejöjjek és esküvő meg gyerek legyen rövid időn belül. Csak szerintem arra nincs esélyem, hogy annyira jó párkapcsolatot találjak, úgyhogy valószínűleg nekem ez már megalkuvás lesz. Rossz érzés, hogy minden amit együtt terveztünk nem jött össze.

Tudom, hogy akár 40 évesen is szülhetek, de nem akarok. Már azon is gondolkodtam, hogy el kéne fogadnom, hogy nem lesz családom. Ez a kapcsolatom volt a legjobb, és ez is el lett rontva, a korábbiakban még többet is sérültem, nem hiszem, hogy a következő párom olyan lenne, akit közel tökéletesnek tartok. Inkább olyan, aki hajlandó velem együtt lenni és én is elvagyok vele.