Hogyan lehet megbízni abban, hogy a másik fél nem lép ki váratlanul a kapcsolatból?

"Nem mondjak ki,ha vmit nem jol csinalsz stb. Inkabb lepattintanak. Keress szokimondo not."

Nem mindig erről van szó, hogy a másik valamit nem jól csinál. Van, amikor csak elmúlnak az érzelmek. És ennek vannak jelei. Nem beszélgettek annyit, nem olyan lelkes, romlik a szex, nem nézz már annyit és úgy a szemedbe, elmaradnak az apró érintések. Persze ezek a dolgok változnak egy kapcsolatban a kapcsolat elejéhez mérten, de akkor is érezhető, hogy valami másmilyen lett. És ezt sokan nem, vagy nem akarják észrevenni. És ezt általában a nők érzik meg jobban, mert ilyen szempontból kifinomultabbak a radarjaik.

Sehogy, de nem gondolom, hogy annyira gyakori lenne, hogy valóban csak úgy szó nélkül lelépne valaki, miközben minden szupernek tűnik. Elképzelhető, hogy veled tényleg ez volt, de arra nem vennék mérget, hogy az összes ismerősödnél is és nem csak ezt mondják. Mármint a férfiak azért hajlamosak rá, hogy 1-2x szól a nő valamiért, de nem történik változás, utána már nem szól, mert minek koptassa feleslegesen a száját, ha szarik rá a másik, így eltelik X idő anélkül, hogy a nő vitát generálna, a férfi ebből arra következtet, hogy tökéletes a kapcsolat, közben a nő magában lezárja a dolgot. (Természetesen felcserélt nemekkel is előfordulhat ugyanez.) Sőt, szerintem ez a gyakoribb, nem az, hogy hirtelen felindulásból két tányércsapkodás közben szakít valaki. A lényeg, hogy probléma mindig van, csak lehet nem a szakítás előtti 2-3 hétben történt valami, hanem korábban. Még egy szimpla elhidegülést is felhozza előbb-utóbb valamelyik fél, hogy esetleg javítani kellene rajta, ha nem az, amelyik kezd visszavenni, akkor a másik, aki megérzi, hogy hűvösebb vele a párja.

Nem kell emiatt elzárkózni egy kapcsolattól, szimplán nyitott szemmel kell járni benne és beszélgetni a másikkal, és te is kezdeményezheted nyugodtan a kommunikációt, ha úgy érzed, hogy a másiknak esetleg lehet valami baja, függetlenül attól, hogy ő nem mondja magától.

Hasonló a történetem nekem is. A probléma azzal volt, hogy tapasztalatlan voltam amikor egy pár lettünk. Sosem veszekedtünk, tényleg soha (ezt akkor pozitívumként értékeltem, ma már nem). A párom akiről szó van egy rettenetesen konfliktuskerülő típus. Egyszer nem fordult elő, hogy azt mondta volna, hogy valami gond van, beszéljük meg, mert én ezt vagy azt nem így szeretném vagy, hogy erre és erre vágyok. Ha leültünk akkor az úgy nézett ki, hogy mondtam neki, hogy most már pedig addig nem állunk fel innen míg meg nem beszéltük, hogy mi a baj. Más kérdés, hogy én mondtam, hogy ha bajom volt, de ezt mindig elbagatellizálta. A vége: Elment egy jógatáborba majd itt megvilágosodva haza jött és közölte, hogy Ő elmegy. Előző nap még a szállásokról küldözgetett képeket, hogy ide menjünk nyaralni jövőre. Így ért véget 12 év egyik pillanatról a másikra. Végkövetkeztetés: Ha konfliktuskerülő emberrel van dolgod akkor erőszakosabbnak kell lenni a megbeszéléssel.

Egyébként minden hibája ellenére azóta sem találtam jobbat. Ez hat éve volt. Hatalmas trauma volt.