Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet megbízni abban, hogy a másik fél nem lép ki váratlanul a kapcsolatból?
Az előző kapcsolatom 2 évig tartott, majd a barátnőm (számomra) teljesen váratlanul azt mondta, hogy nem akarja folytatni a kapcsolatot.
Biztosan voltak jelek, amiket nem vettem észre, de én borzasztó sokat gondolkodtam jeleken és még utólag sem tudom, hogy miket kellett volna észrevennem, mik lehettek azok a jelek. Számomra látszólag a kapcsolat olyan volt, mint amilyennek lennie kell. Nem voltak veszekedések, meg semmi ilyesmi. Boldogtalannak sem láttam a másikat.
Ez több éve volt, semmi gond, lezártam, onnantól nem kerestem, hanem elfogadtam, ennyi. Feldolgoztam már a szakítást.
Viszont ismeretségi körömben is több hasonló esettel találkoztam.
Elfogadom, hogy a kapcsolatok így működnek. Csak én ezt korábban úgy képzeltem, hogy komolyan a tudtomra lesz adva, ha egy kapcsolat a végét járja és lehet még idejében változtatni a dolgokon, mielőtt megtörténik a másik félből kiszeretés, meg a szakítás.
Online helyeken, a fórumokon az a jó, hogy látja az ember általában, mennyi "strike"-ja van mennyiből, hány olyan súlyos hibája volt, amennyi tényleg közelít a véghez. Ez sajnos kapcsolatokban nem látható. Nincsenek számok, csak egy hirtelen szakítás.
Megértem, hogy ez így megtörténhet. Elfogadom. Több évig tartott kihevernem a dolgot, de kihevertem.
A problémám azzal van, hogy ezek után, hogy ez történt velem is, illetve ismerőseimmel, hogyan tudnék egyszer valaha újra ismerkedni? Én nem szeretnék, meg nem tudok barkóbázni, hogy mennyi lehet még hátra. Mikor szabad egy kérésre vagy közös programra nemet mondani, hányszor szabad nemet mondani. Mikor túl sok. Mert sajnos vannak az embernek olyan időszakai, amikor nemet mondana szíve szerint valamilyen szívességre, de ha tudná, hogy egy közelebb visz egy jövőbeli szakításhoz, akkor csak megtenné. De ilyen feltételek mellett, hogy vakon vagyok a kapcsolati állapotomról vezetve, nem tudom, tudnék-e újra kapcsolatban lenni.
Mások hogyan tudnak bízni idegen emberekben? Hogyan jön a bizalom? Honnan tudod, hogy ismered-e eléggé, hogy tényleg elmondja-e a gondolatait?
Bezzeg ha úgy vagy vele, hogy úgyis bármikor véget érhet, akkor nem tudod komolyan se venni az egészet. De laza kapcsolatot meg nem akar senki a nők közül, sőt, még támadásnak is érzik, ha valaki csak ilyesmit szeretne. Úgyhogy erről már letettem. Nyilván jobb lenne nekem is egy komoly kapcsolat, de ha így működnek az emberi dinamikák, nem tudom, hogy én akarok-e ilyenek miatt fél éveket átbőgni.
33F vagyok.
13-as:
Hát nekem ez nagyon furcsa, ha csak egyszer szólsz, de rendben.
Ha a többség így gondolkodik egy kapcsolatról, nekem tényleg nem kell kapcsolat.
Írtam, hogy a férfiakról nem tudok nyilatkozni. Hogy vársz egy ilyen kérdésben általános választ? A két nem különbözőképpen működik, és igen a kommunikációs stílus is különböző. Ezt kéne megérteni, ezért írtam hogy egy nőnél ez hogy működik. Kommunikáció szakon szereztem a bsc és msc diplomámat is, ismerem a kommunikációs formákat, sőt a társas pszichológiát is. Az egyetlen titka, hogy nyíltan beszéljünk a problémáinkról a másik támadása nélkül. A saját érzéseinkről. De hiába tesszük, ha a másik áldozati szerepben azt gondolja, hogy őt csak kritizálják és bántják? Így belátni se képes a hibait. Egy ilyen emberrel hiába kommunikálok megfelelően. És igen, egy ilyen emberrel fárasztó lesz együtt lenni, mert úgy érzed, nem hallgat meg, nem ért meg. Kialakul a társas magány. És igen, egy ilyen szituációban a nő általában hamarabb lép.
Egyébként az is egy hatalmas tévhit, hogy csak szeretni kell egymást eléggé. Ebben is a felelősség hárítása jelenik meg. Ergo, ha valaki velem szakít, arról a másik fél tehet, mert nem szeretett eléggé. Nos, közel sem ennyi az oka (bár előfordul) a legtöbb szakításnak. Szeretni lehet a távolból is, sőt egy bántalmazó kapcsolatban például (ahol a bántalmazó soha nem vallaná be magának, hogy az) ez az egyetlen megoldás. Volt exem, akit szerettem a szakításkor és a saját szívemet is összetörtem. De minden fájdalmam egyik fülén be másikon ki, és ezt nem tudtam tovább tolerálni, így nem is volt eszköz a kezemben, hogy helyre hozzuk.
"Talán ebben nem lesz egyetértés, de nőként nálam akkor kell figyelni, amikor megszűnnek a hosszú üzenetek, amikben kifejtem hogy a másik mivel okozott fájdalmat. Amikor megszűnik a reakció, a nyaggatás, amikor már csak legyintek vagy el se mondom"
Ezt sunyi dognek hivnam inkabb , mert van ferfi aki eszre veszi es kerdez de ilyenkor jatszatok a nemat es nem valaszoltok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!