Sokan csak azért nem lépnek ki a rossz kapcsolatukból, vagy várnak arra, hogy a másik fél szakitson, hogy aztán sajnáltathassák magukat az elhagyott fél szerepében?

Szerintem ezt így nem lehet kijelenteni, mert minden kapcsolat más és más, és az ember a saját kapcsolatán kívül elég kevés kapcsolatot ismert olyan behatóan, hogy ezt ki tudja jelenteni, sőt néha még a saját kapcsolatát / párját sem ismeri ehhez eléggé.

Én csak magamról tudok beszélni - voltam olyan kapcsolatban, ahol az utolsó 3/4 év szenvedés volt, és azért maradtam benne, mert addig elemezgettem magamban azt, hogy ez most tényleg rossz kapcsolat / menthetetlen / tényleg kiszerettünk egymásból, vagy csak jó dolgomban nem tudom, mit csinálok és hiányzik a friss kapcsolat pezsgése, unatkozom a harmóniától... egyáltalán nem az volt a fejemben, hogy ha a másik szakít, akkor nem én leszek a szararc...

Személy szerint én arra vártam, hogy ő is beszálljon a kapcsolat "megmentésébe", végül inkább kifelé kezdett el kacsintgatni..

Végül én szakítottam, de ha ez nem derült volna ki, valószínűleg még mindig várnám a csodát...

Szóval nem, nagyon nem "vártam" arra, hogy ő szakítson..

Nem feltetlen, tobb oka van:

Az egyik, hogy nem tud kilepni, nem akar, mert azt hisz maaaajd valtozni fog (nem fog)

A masik egy kozgaz fogalom, miszerint ha te tettel valamibe energiat, penzt, idot, akkor varod annak a megteruleset. Ugymond nem hagyod karbaveszi a dolgokat.