Provokatív kérdés: Hosszabb ideje gyedülálló férfiak, titeket nem idegesít fel, amikor azzal szembesültök, hogy a legnagyobb férgeknek is felesége/családja van?

"A kérdés arról szól, hogy miért van az olyan hapsiknak szinte mindig párja (néha teljesen normális, csinos és értelmes nő), akiknél már egy 2 perces beszélgetés után is több Red Flag lobog, mint egy F1-es tömegkatasztrófán. "

Ha ez így lenne, akkor te úsznál a nőkben.

Ezek a nők betegek, kérdező.

Nem, nem fogod tudni a munkatársadról, hogy párkapcsolatban milyen. Minden kapcsolatnak van egy dinamikája. Te nem úgy viselkedsz a haveroddal, mint a nagyiddal, és egyikükkel sem úgy, mint egy nővel, aki bejön.

Az, hogy valaki egy hétköznapi, semleges interakció során neked "normálisnak tűnik", nem jelent semmit. Az emberek többsége normálisnak tűnik.

Megtörtént eset:

Tágabb egyetemi társaságban, sörözés folyamán az egyik nagypofájú srác a poén kedvéért a reggeli szarását kezdte részletezni. A társaságban ülő csajok kivétel nélkül visítva röhögtek az alpári tahóságon. Egy csaj volt, aki azzal jött, hogy: "Jaj, ne már!" - de rajta is érződött, hogy bejött neki a "poén".

Más srácok, akik valami értelmes témával, vagy intelligens poénnal jöttek, max kényszeredett mosolyt kaptak vagy azt sem.

Ennyit a nőkről.

25, pont az érti, akire nem reagálsz. Ezek a nők valószínűleg úgy nőttek fel, hogy a családjukban a férfiak így bántak a nőkkel. Mindenkinek vannak olyan batyui, amiket a szüleitől hoz. Vagy felismeri, hogy ezek rosszak, vagy nem, és benne marad ebben.

Nekem nem volt bunkó pasim soha, de nagyon nehéz volt felfognom, hogy a párom szeretgetős. A mi családunkban mindenki rideg. Szeretjük egymást, de én voltam egyedül mindig bújós, és megtanultam visszafogni magam, mert tudtam, hogy ez másokat (a családomat) idegesít.

Mikor a páromról kiderült, hogy ő is bújós, azt nem tudtam hova tenni. Nem tudtam, hogy kell vele viselkednem, nem ismertem a dinamikát. Olyan, mintha egész gyerekkorodban egy aknamezőn élnél, és már csukott szemmel is ki tudod kerülni az aknákat. Aztán felnősz, és másik aknamezőn vagy.

A párom aknamezője az volt, hogy őt a szülei sok mindenért leüvöltötték. Egyszer mosogatás közben eltört egy poharat, és olyan komor arccal kezdte el mondani nekem, hogy azt hittem, szakítani fog velem. Ő azt nem tudta hova tenni, hogy engem nem érdekel, ha eltörik egy pohár, van 10 másik, ha meg elfogy, veszünk újat. Azt hitte, titokban haragszom, csak nem mondom el. Mert az ő két előző barátnője olyan volt, mint a szülei. Mindent rosszul csinált a szemükben.

Nem lehet, hogy te ezt hoztad a gyerekkorodból? Hogy azok foglalják le a gondolataidat, akiknek nem kellesz?

Kérdező a vonzalmat nem a bunkóság szabályozza. Illetve tudod, aki úgy tud beszélni random nőkkel is, mint mondjuk a haverjaival, tehát kötetlenül, nyitottan és igen, sokszor lekezelő, bunkó módon, az alapból vonzó lehet bizonyos nőknek. De itt is nagy a szórás, lehet ami az egyiknél abszolút nyerő duma a másiknál csak szánalmas, izzadtságszagú próbálkozás. A legtöbb olyan férfinél akit te nem értesz hogyan lehet oké a nőknél van egyfajta lazaság és mindenféle kényszertől mentes stílus. Te mielőtt odamész a kiszemelthez, lehet eljtszol 600 szituációt a fejdben, minden egyes mondatot a végletekig túlgondolsz aztán amikor végre összeszeded a bátorságod a "bunkó" már lefoglalta a csajt, mert neki nem kell gondolkodnia mit mondjon, hogyan viselkedjen, hanem természetes módon jön belőle az egész. Illetve korábban más hozzászóló is írta, hogy mindenki máshogya nviselkedik, szituációtól függően. Máshogy mész oda a szüleidhez, a haverokhoz, a tanárodhoz, a kollégádhoz stb. Nem mindegy milyen nemű, korú, milyen rangú, milyen hierarchia viszonyban vagy valakivel és persze az időpont, a társaság és az alkalom is meghatározza valaki viselkedését.

Szerintem minenki képes totál ellentétesen viselkedni két különböző helyzetben. Az a baj, hogy a legtöbben szeretnek mindenkit és mindent beskatulyázni egy bizonyos típusba és ehhez mindenáron ragaszkodnak. Pl. ha valaki alapból nem szeret sokat pofázni, nem egy nagydumás akkor azt elkönyvelik a "csendes srácnak", holott a megfelelő helyzetben és állapotban 99% eséllyel ő is lyukat tudna bárki hasába beszélni.

Megpróbálok normális választ adni, de úgyse érdekel, mert nem illik bele a világképedbe.

Te is azt a mintát görgeted, hogy mindig a nő a hibás, az egész kapcsolati dinamika a nőn múlik. Tipikus áldozathibáztatás, hogy ha megverik, akkor megérdemelte, miért nem választott a rendes csúnya fiúk közül.

A nővéred pontosan ugyanezt görgeti tovább. Semmi önbecsülése, ami tàrsul egy óriási megfelelési kényszerrel. Ezért választ a szintje alatti pasit, és még neki is teper ezerrel, hogy megfeleljen. Hogy ne hagyja el, ne dobja ki, ne csalja meg, ne verje meg. Ha a pasi bunkó vele, akkor meggyőződése, hogy az az ő hibája. Ahelyett, hogy kidobná emelt fővel, inkább elkezd görcsösen teperni, hogy kiérdemelje a kedvességet. Azt hiszi, hogy azért bunkó vele, mert nem volt elég jó, és ha mindent eltűr neki, miközben becsicskul, akkor kiérdemli, hogy jól bánjon vele. Ez egy pokoli ördögi kör.

Ráadásul a tipikus bántalmazó NEM úgy indít, hogy első randin felpofoz. Pont ellenkezőleg: mestere az udvarlásnak, nagyon tudja, hogy mivel járjon a kedvében. Udvarias, sőt lovagias, védelmező, rajong a nőért, nagyon elő tudja adni a hősszerelmest. A csaj meg azt hiszi, hogy végre talált egy rendes pasit, aki odavan érte. Utána jön a bunkózás. Miért? Mert a bántalmazó is abban szocializálódott, hogy ha a nő szerelmes, akkor bármit meg lehet csinálni vele, úgyse lép le. Attól érzi magát a helyi díszbikának, ha a csaja kér bocsánatot, amiért "rászolgált" a sértegetésre. Attól érzi magát Férfinak, ha ilyenkor meg tudja győzni a nőt, hogy ne hagyja el, és bizonyítsa be, hogy még mindig szereti.

Tehát egész pontosan ugyanaz a dinamika mozgatja a bántalmazót, mint ami téged: a jó pasinak a nő a verést és a bunkózást is tűri, ha szerelmes, akkor bármit meg lehet vele csinálni.

A nő meg végre kilép. Innentől két forgatókönyv szokott lenni.

1. Görcsösen keresi azt, aki szeretni fogja, a tenyerén hordozza: a love bombing úgy vonzza, mint lepkét a fény, egyik bántalmazó kapcsolatból a másikba esik. Miközben egyáltalán nincs tudatában, hogy az a pasi, aki két randi után szerelmet vall, elhalmozza ajándékkal, egy hónap után esküvőt és gyereket tervez, az nem ennyire szerelmes, csak meg akarja fogni. Utána átvált bántalmazóba, és megy a hullámvasút: megbántja, love bombing, kibékülnek, megint megbántja, és így tovább.

Ezt a nőt nem az vonzza, amikor bantják. Pont ellenkezőleg! Őt a békülős mézeshetek tartják a kapcsolatban. Mikor a pasi térden állva, zokogva esküdötik, hogy élni nem tud nélküle, viszi a virágokat, udvarol, lehozza a csillagokat és az ágyban is mindent megtesz (két hétig). Ez a nagyon látványos, nagyon heves szerelmi vallomás tartja a férfi mellett. A bántást pedig azért tűri, mert elhiszi, hogy ő váltotta ki, az ő hibája, úgyse érdemel jobbat, ennyit ér. Pont ezért veszi le a lábáról ezredszer is a love bombing, mikor királynőként kezelik, és értékesnek érzi magát.

A másik forgatókönyv, hogy a heves udvarlás meg a szerelmes gesztusok beindítják a vészcsengőket. Felismeri a mintát, hogy a bántalmazó kapcsolata is így kezdődött. Viszont nem tudja szűrni, hogy ki kedves őszintén, mivel sose volt benne része. Így ösztönösen az ellenkezőjét keresi: aki hűvös, tojik a fejére, kötődési gondjai vannak. Megint csak egy xar kapcsolatban landol. Természetesen minden irányból megkapja, hogy az ő hibája, hiszen rosszul választott, és meg is érdemli.

Mindkét esetből nagyon gyorsan lesz az a közös nevező, hogy ha ennyire rosszul választ, akkor inkább marad egyedül. Aztán pár hónap után rájön, hogy szinglinek lenni mennyivel jobb, mint egyik rossz kapcsolatból vergődni a másikba. Aztán el is zárkózik az ismerkedéstől teljes mértékben. Hiszen úgyis benne van a hiba, ő választ mindig bunkókat, teljesen felesleges is próbálkozni.

"teljesen normális, szerető családban felnőtt nőknek is bejönnek a paraszt hapsik"

Akkor sem tudod, milyen volt valakinek a gyerekkora, ha vele nőttél fel, mert sokszor a testvéreknek is másak a tapasztalataik.