Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Személyiségzavara van? Érdekesnek tartom, azonban vannak red flagek, amelyek miatt félek nyitni felé.
Sajnos mindig nagyon hamar elkezdem alaposan kielemezni azokat akik felkeltik az érdeklődésemet, ez néha visszatart attól, hogy alaposanóbban megismerjem őket. Ugyanakkor ha esélyt adok az intő tényezők ellenére, akkor meg mindig a földön puffanok.
Most megismertem egy férfit, akinek tudom, hogy nagyon tetszem. Ami számomra megnyerő: nincs nagy korkülönbség, nincs fent social medián (nem megyek bele, hogy miért előny. Nem baj egyébként, ha valaki előszeretettel böngész állandóan a fb-ot, instát stb., de előny, ha inkább a valóságban tölti az idejét és a gondolatait), nagyon okos, mindenről van véleménye, jókat lehet vele beszélgetni, vicces, hűséges típus, összességében számomra nagyon érdekes.
Ugyanakkor nagyon tapintatlan és durva tud lenni bizonyos szituációkban. Beszélgetések során legtöbbször szentül meg van győződve arról, hogy neki van igaza, meghallgatja a másik véleményét, de végül nem igazán fogadja el, hogy te más véleményen vagy, max. nem feszíti tovább a húrt, és abbahagyja a vitatkozást. Ha érvel, azt nem türelmesen, hanem elég indulatosan teszi. Időnként nagyon sértően tud viselkedni olyanokkal szemben (még ha szerinte ez vicces is), akiket nem ismer. Ha valami/valaki érdekli, akkor érdeklődik, nyit, azonban nagyon sok dolgot kizár a látóköréből, nagyon zárkózott tud lenni. Az érzelmeiről sosem beszél, óriási falakat húzott maga köré (habár négyszemközt mintha próbálna ilyen téren is megnyílni, de ezzel egyértelműen nehézségei vannak. Mondjuk nekem is, csak nem ennyire durván:)
A fél családom nárcisztikus volt, nekem nagyon meghatározta a gyerekkorom, hogy mindig konfliktusom volt abból, hogy kinyitottam a szám, megmondtam az őszinte véleményem, ami sokszor ellenkezett azzal, amit elvártak volna tőlem, hogy gondoljak. És ha nem úgy viselkedtem, ahogy várták, akkor szeretetmegvonással, vagy mással büntettek.
Sajnos vonzódom is a nárcisztikus (illetve a az ambivalensen kötődő) emberekhez, habár hamar felismerem őket, és nem engedem magamhoz közel őket.
Akiről fent írok, nem hozza egyértelműen a nárcisztikus személyiségzavart, de azért bizonyos személyiségjegyeit igen, illetve az, hogy adott esetben mennyire arrogáns tud lenni, az egyértelműen aggasztó.
Reális az attól való félelmem, hogy amikor már nem leszek érdekes vagy rejtélyes számára, akkor velem is így fog viselkedni?
válasza:(Bocsi, de szerintem te hamarább vagy nárcisztikus/nárci hajlamokkal "megáldva" mint ő és ez nem vicc hanem totál komoly. Attól félsz, hogy téged lenyomnak miközben te vagy olyan.)
"Beszélgetések során legtöbbször szentül meg van győződve arról, hogy neki van igaza, meghallgatja a másik véleményét, de végül nem igazán fogadja el, hogy te más véleményen vagy, max. nem feszíti tovább a húrt, és abbahagyja a vitatkozást."
Aki nárci az kinyAlja a hátsód, bevágódik rendesen, neked ad igazat, nem mutatja a "sötét" oldalát egyáltalán. Aki nárci az nem ad neked igazad, az elkezd téged manipulálni úgy, hogy te adsz neki igaza, nem fogja be, nem hallgat téged végig.
"Ha valami/valaki érdekli, akkor érdeklődik, nyit, azonban nagyon sok dolgot kizár a látóköréből, nagyon zárkózott tud lenni. Az érzelmeiről sosem beszél, óriási falakat húzott maga köré (habár négyszemközt mintha próbálna ilyen téren is megnyílni, de ezzel egyértelműen nehézségei vannak. "
Egy idegennek nem kell neki megfelelni, nem kell benne bíznia azonnal és lehet indulatos ha a másik nem érti meg miért nem nyílik meg, miért nincs szerinte igaza.
Hamarább inkább dühkezelési gondjai vannak és a zárkózottság, érzéketlenség egyfajta védekezési mechanizmus nála.
Ne ismerkedj vele ha szerinted totál red flag, ennyi.
Amit "kielemzgettél" egyáltalán nem húzható rá.
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:De hát utolsó engem is felkúrna, hogy okoskodna, azt szeretné hogy adjak neki igazat mindenben és azt hiszi ő az Atya Úristen, aki soha nem téved. Mégcsak nem is járnak, úgy jön le, hogy beszélgetnének, de a kérdező beszélgetés helyett bólogató kiskutyát vár el maga mellé!
Szóba se állnék vele egy idő után, lehet a pasas id oda jut.
Beszélgetni, ismerkedni kéne és nem a saját igazát valakinek kiharcolni mindenáron.
válasza:Nem tudom, minek győzködni és elemezni, hogy még a kérdező a nárcisztikus, WTF. :D
Ennyiből még a gyanút sem lehet megállapítani.
Ahogy a srácnál sem tiszta, hogy az-e, nem fogjuk tudni távdiagnosztizálni a kérdező leírása alapján.
De az biztos, hogy érdemes résen lenni, figyelni.
Én nem zárnám még le az ismerkedést azért.
1-es válaszoló, alaposan eltorzultak a szavai a fejedben:D én aztán abszolút nem várom el, hogy kinyalják a s*ggem😂 És a legmesszebb áll tőlem, hogy elnyomjak bárkit.
Én véleményekről beszéltem. Ha valakivel beszélek valamiről, és teljesen más véleményen van, mint en, akkor én megpróbálom megérteni a látásmódját, és elfogadom, hogy ő máshogy vélekedik az adott dologról. Nincs ezzel semmi baj, amíg nekem is meg lehet a saját véleményem, és én is úgy gondolkozom, ahogy akarok. Itt arról volt szó, hogy ha nem egyezik a véleményünk, ő nem akarja elfogadni az én nézőpontomat, és mindenképpen meg akar győzni arról, hogy csak és kizárólag neki van igaza.
És én ezt nem szeretem.
És egy idegennek valóban nem nyílsz meg, azonban egyáltalán nem vagyunk idegenek. Az érzelmi kitárulkozás nem azt jelenti, hogy egyből nagyon megnyílsz valakinek. De ha egy baráti társasággal van egy általad kedvelt személlyel érintesz egy témát, aminek van érzelmi aspektusa is, akkor szerintem az mindenképpen árulkodó, ha mindent nagyon próbál valaki a végletekig racionalizálni, és az érzéseiről vagy sosem beszélni. Itt nem arról van szó, hogy én vagy akárki erőszakoskodik, hogy nyíljon meg. Azt kifejezetten utàlom én is, ha valaki ezt teszi. Amúgy sem szeretem az ilyet, és valóban nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy akár minimalisan is próbálnám presszionálni.
Egyébként én is a dühkezelésen gondolkoztam alternatívaként, vagyis inkább indulatkezelési problémának nevezném. És amúgy őszintén remélem, hogy ‘csak’ ez, illetve nèmi érzelmi éretlenség áll a háttérben, az sokkal kevésbé aggasztó, mintha személyiségzavaros lenne.
Mindenkinek, aki most erre a posztra azt húzza rá, hogy én vagyok a nárcisztikus :D van hajlamom, mert részben ilyen közegben nőttem fel. Azonban pont ezért tizenpár éves korom óta annyira rettegtem attól, hogy ilyen leszek én is , hogy nagyon-nagyon sokat foglalkoztam a belső traumáimmal és azoknak a feldolgozásával (és amúgy pszichológiàval is), hogy ne legyek az.
És bár vannak vonások, de sosem viselkedem másokkal nárcisztikusként. Amúgy jártam pszichológushoz is régen, ő sem állapított meg semmilyen személyiségzavart. Ennyit rólam :)
válasza:LOL, de azt írtad, hogy végighallgat téged és inkább nem feszíti túl a húrt a megjegyzésekben. Most meg teljesen mást írsz! Döntsd már el, hogy hogyan viselkedik. Hiába nem tetszik, de ha nárcikkal voltál körbevéve gyermekként főleg akkor lehetnek nárci vonásaid.
Azt másolod amiben gyermekként voltál, sőt vannak olyan feltételezések, hogy öröklődik a személyiségzavar legalább valamilyen szinten. Nézz utána ha nem hiszed el. Egyébként zárójelben jegyeztem meg, szóval nem 100%, de ha te személyiségzavarosnak hiszed a pasast ne haragudj meg, hogy más megteszi veled ugyanazt. Míg egy szakember, vagy inkább több nem diagnosztizálja nálad/nála addig nem lehet 100% biztosan kijelenteni egyikőtökre se.
Írtam hogyha szerinted soha nem tudna felengedni, érzelemmentes kivéve az indulatait akkor inkább ne ismerkedj vele. Bár ha rossz érzés fog el miatta/mellette inkább hagyd abba az ismerkedést vele. Keress mást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!