Az embereknek nem lehetnek elvárásai?

Én 24 és 26 vagyok, egyébként szintén nő. Vannak a munkában jó barátaim, szoktunk is együtt enni, de olyan is van, hogy külön, vagy másokkal. Ilyen szabály nincs, hogy ki megy kinek az asztalához, mert az óvodát már kijártuk szerencsére. Eszembe se jutott, hogy ilyesmi egyáltalán felmerül. A munkában segítés és hogy a szünetben ki mit csinál az két külön dolog. De ha valaki arra blazírozna, hogy én mindig, ha megkér, segítek az Ő munkájában, akkor nagyon el van tévedve. Nem vagyok fizikai munkás, de ha olyanra bíznának egy emelgetős feladatot, aki fizikailag erre alkalmatlan, akkor nem a barátok dolga, hogy megoldják, hanem a munka megszervezőjének kell úgy elosztani a feladatokat, hogy arra alkalmas emberek csinálják.

A kérdésed kollégákról szól. Miért mosod ide a párkapcsolatokat? De amúgy ilyenfajta kontroll, hogy ki kihez megy, ki hív kit, dnbek szamon tartása csak a mérgező kapcsolatokban fontos. Az egészséges párkapcsolatokban ezek a dolgok természetesen kerülnek a helyükre.

Ő is megy feléd, az ebédlőbe. Mert az a megbeszélt közös célotok.

Eddig arról még nem beszéltél, hogy te esetleg többet szeretnél, nem csak közös ebédelést.

Gondolom ez azért van a párkapcsolatok szekcióban, mert hajtasz rá.

A megfejtés ebben az esetben valószínűleg az, hogy őt nem érdekled, és valójában nem akar veled enni, ezért nem megy oda hozzád. Csak nem tudja, hogy közölje ezt úgy, hogy ne legyen bunkó, de ha lehet, azért próbál elslisszolni előled.

Én egy évig ebédeltem egy férfi kollégámmal hasonló felállásban.