Léteznek még lovagias férfiak, vagy már mind elkelt?

Az a helyzet hogy szerintem sok olyan van amit te itt leirtal. A probléma ott kezdődik hogy azok a férfiak akik vedelmeznek és a tenyerukon hordoznak sokszor jogot formálnak arra is hogy leuraljonak, korlatozzonak és birtokoljonak.

Olyan akiben az előbbiek meg vannak, az utóbbiak viszont hiányoznak, tehát az igazi jó fiúk, na ők ritkák mint a fehér holló.

Kérdező, én ilyen típus vagyok, és voltam, aki szerettem kedveskedni annak, akit szeretek. A tapasztalatom az, hogy a nőnek ez addig kell, ameddig meg nem tapasztalja ezt a másiktól, aztán ott jön rá, hogy ez mind szép, csak unja.

Ez a tenyéren hordás szerintem full önzés. Ilyenkor csak kapni akar az illető, és amikor ez megvalósul, akkor döbben rá, hogy nem boldog, és akkor rájön, hogy más kell.

Én ezért vettem ebből radikálisan vissza. Nem viszonzást kapok, hanem jön a flegmaság, unalom, és a kedvetlenség. Eszébe nem jut adni, hanem csak élvezi a helyzetet, hogy milyen kedves a másik.

Amikor a kapcsolathoz ez a motíváció, akkor eleve kuka, eldőlt, hogy elveszi az időmet, és rájön arra, hogy ugyanúgy boldogtalan. Önismeret kell, és reálisan látni, hogy egy kapcsolattól mit várhat valaki, a pratnere mit adhat, mennyiben lehet felelős az "én" boldogságáért...

Ez egy óriási teher is a másiknak, mert nem fog tudni boldoggá tenni, ha te eleve nem vagy az. És ebből az lesz, hogy a szerencsétlen csak ad, és ad, aztán ő van kidobva. És igaz ez nemtől függetlenül bárkire.

Érdemes ezt is végiggondolni, de nyilván akinek nem inge, ne vegye magára.