Hol lehet élőben ismerkedni, ahol nem gáz nőként ha egyedül mész?

Idősebb vagyok nálad, de átérzem. Ha az ember nem olyan hipernyitott, beszédes típus, akinek bárki számára van mondanivalója, akkor hihetetlen nehéz az ismerkedés még barátkozás szinten is. Mert hát mit mondj egy vadidegennek?

Nekem is csak azokkal alakul ki valami, akikkel össze vagyok zárva (munkahely). Mivel neked ez sincs, szerintem mégiscsak vissza kéne térned az online térbe. És azt a tippet adnám, hogy ne csak azokkal kezdj beszélgetni, akik úgy tetszenek, hanem bárkivel, akivel tudsz (és szimpatikusnak tűnik), és mondd meg, hogy nem kapcsolat vagy szex a célod, csak beszélgetni szeretnél, mert bármilyen társaság jólesik. Valószínűleg a másik nemből is vannak olyanok, akik hozzád hasonló helyzetben vannak, és örülnének egy jó ismerősnek, főleg ha értelmes vagy (felüdülés értelmes, szimpatikus emberrel megismerkedni és jókat dumálni). Így még akár barátságod is kialakulhat.

#10

Neked nagyon jó szociális skilljeid lehetnek, általában szeretem is az ilyen embereket, és néha kicsit irigylem is, szívesen lennék én is olyan. De szerintem kisebbségben vagy azzal, hogy neked ilyen könnyen megy. A többséget valamennyire stresszeli az ismerkedés, ami egy szintig természetes és ösztönszerű. Ezért van az is, hogy egy társasági helyzetben a jelenlévők azokhoz húznak, akiket amúgy is ismernek valamennyire. Nem arra vetődnek rá, hogy az új arcokkal ismerkedjenek, azt a szitut inkább valamennyire kerülik. Ez így van a tanfolyamoktól a gyerek ovis csoportjának a szülős programjáig. Valószínűleg a te ismerkedéseid során is inkább a te nagyon nyitott és jó értelemben gálástalan (van erre valami jobb szó? :D) természeted a jégtörő.

#12: Úgy viselkedsz, mintha 13 lennél és nem 23. Barátság ismeretségből lesz... Hidd el, a körmösnél a mellettem ülő nővel nem a családi életünket beszéltük meg első körben, és nem is a 'körmös nagy Ő-t' ( a többieknél ez volt a téma, elég nagy szalon, sokan voltunk bent) hanem az ukrán-orosz konfliktust. És ez máris jelezte, hogy ugyan körmösnél ülünk, de mi ketten 'hasonlítunk'. És valóban hasonlítunk, értelmes-intelligens, kellemes társaság, és remélhetően ő is ezt gondolja rólam.

De ehhez el kell indulni: személyesen, neten, bárhol. Menj múzeumba és szólítsd meg a melletted egyedül bámészkodót! Vagy a melletted többen együtt bámészkodó lányokat!

#13: Én nem voltam ilyen születetten, nagyos is zárkózott és gátlásos voltam.Pl azért nem vettek fel egyetemre, mert a szóbelin nem mertem megszólalni, így hiába volt az írásbelim 99%-os. Vidéki városból, munkás családból jöttem fel Pestre érettségi után, de olyan szakmát választottam, amihez igen is kell az értelmes , tárgyszerű kommunikáció + megismerkedtem egy önkéntes munka kapcsán egy idős pszichológus bácsival, aki rendet tett a fejemben.

Az volt a 'lecke' lényege, hogy van sok-sok hátrányos vonásom, kisebbrendűségi érzésem- ezeket egyelőre fogadjam el, de tényszerűen kezdjek dolgozni a hátrányos vonások előnyösebbé tételén, plusz fogadjam el és higgyem el: messze magasabb az IQ-m, mint az átlagé és eszméletlenül gyorsan átlátok bármilyen problémát, legyen az szakmai, matematikai, emberi.Azonnal megvan a szinte mindig hibátlan 'megoldási tervem'. Ezt használjam ki, és dolgozzam a szociális hiányosságaimon és a külsőmön. Nem véletlen pl, hogy érettségi után 1 évig spóroltam , hogy elmehessek egy stílustanácsadói tanfolyamra: eszméletlenül megérte. Sok tanácsot kapta és megismertem, hogy mit takarjak, hogyan, mi áll jól, stb... Minden forintot megért. És muris, itt ajánlottam valakinek kb 1 hónapja, akinek a külsejével volt gondja, hogy küldjön egy egész alakos fotót és egy portrét, szívesen segítek ingyen. De ehhez se volt elég bátor- ilyen emberekkel mit lehet kezdeni??

Szóval a készségeket/képességeket lehet, de kell is fejleszteni.