Milyen okai lehetnek ha egy ember soha nem próbálkozott ismerkedni sehol?

Mert nincs értelme. Én elfogadtam, hogy számomra ez egy zárt kapu (igazából nem is nagyon nyílt ki soha). Életem egyetlen barátnőjével is elég csúnya volt a szakítás, nagyon sokáig tartott utána feldolgozni, talán nem is sikerült soha.

Emelett ronda vagyok mint a bűn, olyan a fejem, hogy az utcakőre száradt hányást előbb nézegetné az ember...

Konkrétan 30 évesen 50-nek (de minimum 40+) nézek ki. Évek óta egyetlen nőt sem érdekeltem, konkrétan még minimális jelzést sem kaptam ,hogy esetleg valamennyire bejönnék valakinek. Semmi közöm nem is volt egyhez sem, még egy beszélgetés sem történt.

Aztán igazából megszoktam a helyzetet, pár éve még "próbálkoztam próbálkozni", de csak pofára esés és durva megalázás lett a vége. Azóta feladtam és nem érdekel a dolog. Amíg normálisan néztem ki se nagyon érdekeltem a nőket (konkrétan semennyire) szóval akkor sem okozott gndot ellenni egyedül. Egész tini koromban semmi közöm nem volt csajokhoz, amíg mások már túl voltak 1-2 párkpacsolaton én még smárolni se smároltam senkivel.

Nem lenne türelmem sem amúgy a semmitmondó beszélgetésekhez, hogy bizonyítgassam mennyire fa$agyerek vagyok, a sok kamuzáshoz, amikor hallom hogy mások hogyan próbálnak "csajozni" és a gagyi, idióta szöveg ráadásul be is jön a csajoknak... Huh, inkább kihagyom, szerintem nagyon frusztráló és értelmetlen. Biztosan nem írnék rá senkire, főleg nem ismeretlenül, a társkeresők meg abszolút kizárva. Egyszer kipróbéltam kb. fél évig, konkrétan nulla sikerem volt, még egy beszélgetést sem sikerült összehozni. Mondjuk ilyen fejjel nem csodálom, pár kamu profillal volt csak matchem amúgy like-ot is alig kaptam.

Élőben nem találkozok senkivel aki szóba jöhetne vagy túl fiatalok vannak körülöttem akiknek nagypapi vagyok már (még anélkül is hogy öregnek nézek ki) vagy túl idősek, esetleg stabil, normális párkapcsolatban lévők - anyukák, feleségek stb.

Összefoglalva: szar külső, lehetőségek abszolút hiánya, érdeklődés hiánya + nincs rá se energiám, se türelmem se kedvem.

Bennem van egy alap ember gyűlölet iskolai zaklatás miatt.

A másik pedig; a környezetemben nem láttam még pozitív kapcsolatot. Ezeket a mintákat látom;

- miután összeköltöznek, a pasi egy életképtelen kanos kisbaba lesz akit ki kell szolgálni teljesen

- ez a nagy baba teljesen beosztja a nő pénzét, mintha a sajátja lenne ( pl az tetszett meg neki a nőben hogy csinos, szépen öltözik, de miután összejönnek kiakad rajta hogy mennyit költ a nő magára a saját pénzéből. Ha meg elhagyja magát a nő, mert nem költhet magára, akkor jön a hiszti hogy nem ebbe a rusnya dögbe szeretett bele)

- a pasi erőlteti a gyereket, amit majd leszar nagyívben, anyukát meg már a terhesség alatt is csalja mert milyen undorító már terhes nővel szexelni/"nem akarja bántani a gyereket"

- kankóvári nevére veszik a házat, válás után anyuka takarodhat, de persze a kölyköket is vigye magával

- a pasi amúgy az anyjába szerelmes. Anycinak kell megfelelni. Jó lenne anyci mellett lakni/anyci telkére építkezni és csak dugni járni a 'zasszonyhoz

- mind csalja a nejét egy idő után, prostiznak

- amint terhes lesz a nő, és később nem dolgozik, ingyenélő g3nyónak hívják. Szó szerint. Nem is egy ilyen apuka beszélt nekem így a nejéről.

Mint mondom, ezt látom a környezetemben. Portás vagyok, mindenki elmondja nekem (sajnos) az élettörténetét. Biztos van ellenpélda is, csak ÉN, ITT nem nagyon látok olyat.

Emellett a korombeli kapcsolatban lévő nők +10-20 évvel idősebbnek néznek ki (a fentieket tekintve nem csoda). Stresszmentesebb egyedül.