Egy ember (legyen az férfi vagy nő) csak akkor van örök magányra ítélve ha nála fényévekkel jobb csajoknál/pasiknál próbálkozik?

Senki nincs örök magányra ítélve, de ez tény, hogy aki nem a maga ligájában keresgél, az milliószor nehezebben fog párt találni. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Mondjuk ha teli vagy pénzzel az sokat dob az esélyeken.

Ha magamból indulok ki, nem. Én azért vagyok örök magányra, vagyis szexmentességre ítélve, mert csak nálam is gázabb férfiak részéről lenne rám kereslet. Kölcsönös szexuális vonzalomról, működő kémiáról nem is álmodhatok. A legtöbb embernek legalább ennyi azért összejön, inkább az szokott problémát jelenteni számukra, hogy sok más dolog nem stimmel, így nem működhet hosszabb távon, komolyabb formában a kapcsolat.

Nincs kőbe vésve a szabály. De igen, férfiakra nagyon igaz ha pl Béla szakmunkás vagy érettségizett, de egy orvos nőt szeretne. Vagy a külsőségek: ha alacsony vagy kövér a srác, onnantól nincs esélye a nem kövér lányoknál.

A férfiak valóban magányra vannak ítélve, ha túl jó nőknél próbálkoznak. A nők inkább egyoldalú szexkapcsolatba kerülnek, ha túl jó pasit akarnak.

Aki ennyire lineárisan gondolkodik, mint te, kérdező, és nem is változtat ezen semmit, arra ez kétségtelenül igaz, az sikertelen marad a másik nem számára kívánatos tagjainál.