Miért van manapság ennyi önbizalom hiányos pasi?

A nők között is ugyanannyi van, szóval ez inkább generációs probléma. Aminek egyik fő oka a média, illetve a szüleink "remek" nevelése. A legtöbb ismerősöm szar családban nőtt fel, még azok is amik ránézésre rendben vannak (csak kicsit kell megkaparni a felszínt). Talán 1-2 mázlista van a sokból akinek tényleg normális szülei vannak.

A másik pedig az, hogy én úgy érzem, hogy ez az önbizalom dolog nagyon "aránytalanul" oszlik el a társadalomban. Sokaknak vagy semmi nincs, vagy túúúúúl sok van és mindenhol harsogják, hogy ők mekkora királyok és el is hiszik, hogy nekik mindent lehet.

Aztán vannak azok akik úgy tesznek mintha lenne nekik, és mindezt egy rendkívül agresszív viselkedés kíséretében, mert félnek attól, hogy valaki "rájön" a titkukra.

Hát én ilyeneket nem látok.

Pofa nelkul hajtanak a szexre mintha joguk lenne hozzá, lelkiismeretfurdalás nelkul poligámok, önzőek irigyek, amit azzal palástolnak, h minden nő aranyáso, udvarolni meg derogál, első tobbedik randin fizetni derogál.

Én inkabb ilyen pofam leszakad tipusu srácokat latok csak éspedig nem erik el az 5 pontot se.

5.

Ahogy Bill Clinton South Park-os változata mondta: "Nincs veszélyesebb dolog a világon, mint egy sértődött nő haragja".

6.

Ebben van valami, ebben mondjuk echte a média és a filmipar a ludas - láttunk már ronda vagy előnytelen külsejű főszereplőket filmeknél? Nem. Nőknél abszolút nincs ilyen, és maximum egy idétlen frizurával és ódsi szemüveggel, férfinél nagyon enyhe elhízással és idétlen viselkedéssel mutatják, hogy a karakter "ronda", aztán amúgy nem. Felszínes az egész filmipar, erről a Retroshock csatorna egyik videójában volt tökéletes bemutatás.

En nem haragszom nem vagyok megsértődve, csak nehezen talaltam Férfit. Espedig annyira örülnék annak ha nem ugy kene választani hogy a sok barom kozt vegre egy normalis, hanem ugy hogy a sok normalis közül én őt választom.

Hatalmas a különbség.:(

5.voltam

8.

Ugyanez fordított nemekkel is tetten érhető. Én többek között ezért tartom a "szerelmet" egy irracionális álomnak, ideálnak amit az emberek kitaláltak maguknak és mint egy délibábot úgy kergetik. Aztán ha összejön valami ami nagyjából működik akkor ráfogják dacból, hogy szerelem, pedig az sem több, mint a "végre valami ami egész tűrhető, olyan sokat kínlódtam előtte, hogy teljesen megelégszem ezzel is".

+ még sokan fóbiásan rettegnek a magánytól.