Egy férfinak vidéken vagy Pesten nehezebb ismerkedni nőkkel?

"miért nem látom a nagyvárosi férfiakat tömegesen vidékre vándorolni? Vagy konkrétan téged mi tart vissza?"

Mondjuk az, hogy semmi erdekeltsegem sincs videken. Tehat ugy gondoltad, hogy reggel felulok a lajosmizsei Bhv-ra countrysidemaxx-olni, aztan miutan delutan leerek, becsongetek a hazakhoz, hogy Piri nenje, van-e itten elado lyany, vagy mi? :)

Amugy pl. voltak katonatarsaim Nogradbol, de azt sem ertettuk, amit mondtak, tolmacs kellett hozzajuk. Amikor hazatelefonaltak, orditottak a telefonba, hogy zengett az egesz laktanya, mert ha normalis hangerovel beszelnek, azt hiszi a csalad, hogy betegek, es elkezdenek aggodni.

39F incel

Érdekes mert én azt láttam mint a 28-as, kb az összes szép fiatal lány/nő foglalt volt vidéken, jellemzően már 14-15 évesen "elkeltek".

Ez a nő többlet csak 30-hoz közel vagy 30+ felett volt jellemző amikor is a 10+ éves párkapcsolatuk véget ért.

De 25 év alatt mindegyik foglalt volt

Ali valamire való és tud csajozni / pasitni az Budapesten, városokban és vidéken is tud! Ezen nincs mit magyarázni.

A legtöbb Bpesti else menne onnan, de sok falusi vagy kis városban élő felmenne Bpestre.

Egy pl Sopronba nem talál nőt valaki az keres 30 km-es körzeten belül is. A falusiak többsége is nem saját falibelivel van együtt.

Meg ha annyira jobb Bpest, akk azok minek írnak vidéki nőknek. Egy kis ideig társkeresőztem, 80 százalékba Bpesti jelölt, beszélte párral...ők úgy képzelték hogy majd ha úgy van én legyek fel. Nos nincs az a pénz. Jó nekem itt Sopron mellett 5 km-re a kertes kis hazamba, kijárok Ausztriába dolgozni (nem, nem takaritani), sose adnám fel az életem mert jajj Budapest (egy koszos zsúfolt szar) és rengetegen vannak így vele. Van sok olyan is aki egy szó nélkül menne vagy direkt ott keres pasit, mer egyedül fosik felköltözni. Itt Sopronba is van minden ami Bpesten, persze kevesebb bolt, edzőterem, stb...de kevesebb ember is és közvetlenebbek az emberek.

Budapesten tanultam, elég is volt belőle. Ha meg annyira látni akarom elmegyek vagy kimegyek inkább Bécsbe.

40: Jókat írtál, köszi, ezek így vannak, működnek.

Szerintem ott nem simíthatóak össze a kettőnk gondolatai (tapasztalatai), hogy mintha azt feltételeznéd (nem biztos, javíts ki, ha tévedek), hogy ilyenből van annyi, hogy nem lehetetlen egymásra találni velük. De nincs. Ez vidék... A másik hozzászóló, akinek a válaszaira hivatkoztam, nagyon szerencsésen fogalmazott, amikor azt is beleszőtte az egyik hozzászólásába, hogy ÖT. Nyilván nem a konkrét szám a lényeg, hanem a nagyságrend.

Tehát abból a fajta "láthatatlanból", aki azért leinformálható és a róla megszerezhető információk alapján minden rendben van vele és egyedülálló és nyitott is az ismerkedésre, alig van. Valamelyik feltétel ezek közül nem szokott teljesülni.

És itt nem nagyon cserélődik a lakosság, legfeljebb kisebbségiek jönnek vagy a CSOK miatt párok, családok. Szóval még arra sem lehet alapozni, hogy most ugyan nincs ilyen a láthatáron, de bármikor jöhet.

Persze ismerjük a válási statisztikákat, de ha szétnézek a környezetemben, nagyon nem ezt látom. Akik egyszer összekötik az életüket, azok együtt is szoktak maradni. Lehet, hogy nem az igazi a kapcsolatuk, de akkor sem fognak ugrálni. Csak nagyon szélsőséges esetekben mennek szét, többnyire a férfi alkoholizmusából, bántalmazó vagy egyéb okból problémás, tolerálhatatlan viselkedéséből kifolyólag. Nyilván ebből én sem fogok kérni...

47: Hát igen, azt én sem állítom, hogy tele az ország teljesen rendben levő egyedülálló férfiakkal (és nőkkel), akiknek csupán nincs szerencséjük. De inkább legyen az a bizonyos pohár félig tele, minthogy félig üres.😉 És különben is, mindenkinek csak egyet kell találni, akivel kölcsönös a vonzalom, a többi a többiek dolga.🙂

Viszont azt gondolom, hogy egy bizonyos, elfogadható mértékű kompromisszumra szükség van mindkét oldalon és a korral ezt egyre fontosabb jól belőni. Azt vettem észre, hogy sokan úgy gondolkodnak, hogy a kapcsolatban levő vagy kapcsolatokat könnyen kialakító emberek úgymond teljesen rendben vannak, akiknek nincs, azok közül néhányan csak nem elég szerencsések (természetesen ide sorolva önmagunkat is), a többiekkel viszont tuti valami nagyobb baj van. Szerintem ennek a kompromisszumnak a mértékét nagyon nehéz jól meghatározni, de valahol ott az ideális, ahol még pont nem érezzük kompromisszumnak és nem zavar bennünket az a bizonyos tulajdonság esetleg adottság.