Miért ilyen nehéz manapság a társkeresés?

Nem tudom, nekem az ismerősi köröm nagy részének van párja, felesége, gyereke. Akinek meg nincsen az olyan, hogy ránézésre is értem, hogy miért nem vonzó egy nőnek, és akkor még meg sem szólalt.

Közülük van akit sajnálok, mert amúgy normális értékrendekkel rendelkező, intelligens ember, jó munkával, hobbikkal. De egyszerűen nem vonzó a külseje így nem talál magának párt.

Nőknél azt látom, hogy szinte mindenkinek van párja, ha más nem akkor valami se veled se nélküled kapcsolat.

De vannak megmagyarázhatatlan dolgok is, például full jó csajok akiknek tudom, hogy nem nagyon volt/van senkijük. Általában elvannak egyedül, dolgoznak, van kutyájuk/macskájuk és teljes az életük férfi nélkül is.

De ettől még a többségnek van valakije.

Szerintem ez sokszor belülről ered. Én is panaszkodok gyakran, hogy jaj milyen gáz pasik vannak, de egyébként lehetne párom, csak én nem igazán akarok, mert túl magányos farkas vagyok, nem akarok igazából elköteleződni. És szerintem sok srác is így van ezzel, legalábbis én sok ilyennel találkoztam. Sokan pl még utazgatni akarnak, bulizni, szabadnak lenni. De nyilván azért mindenkinek jól jön néha egy kis intimitás, de ugye az közelről sem az, hogy van egy társad.

Plusz, az is tény szerintem, hogy szerencse is kell, hogy tényleg olyannal találkozz össze, akivel igazán passzoltok is.