Valóban a nem lenne a legrosszabb amit válaszul kaphatok?

#2

"Nyilván a sok ostoba film amit gyerekként láttam átmosta az agyam."

Attól függ, milyen filmek. Ha romantikus filmek, azoknál azért elég feltűnő, hogy a nőknek készülő romantikus filmekbe mindig szép embereket tesznek, akik beleszeretnek egymásba. A szappanoperákról nem is beszélve, azokban meg mindig egy hiper jóképű milliárdos pasas a főszereplő, akinek van egy elkényeztetett felesége, de végül a palota takarítónőjével jön össze 😆

Ha meg olyan filmekre gondolsz, hogy egy pl. egy dagi, füvezős, "eccerűmelós" csávó és pl. egy külügyminiszter asszony között szerelem szövődik (nem ugrik be a címe, se a színész neve, pedig itt van a nyelvemen), na az már tényleg a fikció kategória.

Nem külső jegyek tekintetében szerintem erősebben működik ez a "saját szint" dolog. Az még azért előfordul, szinte mindenki lát rá példákat, hogy objektív szemmel szép és kevésbé szép ember járnak egymással (személy szerint több olyat látok, hogy a nő a szebbik fél), de az tényleg nagyon-nagyon ritka, szinte nagyítóval keresős eset, ha mondjuk egy gyári melós férfi van együtt egy ügyvéd vagy orvosnővel.

De az első esetet, hacsak nem kimondottan taszító valaki, könnyebb abszolválni, főleg nők esetében, akik úgy vélem, hamarabb engednek a külsőből, hamarabb fogadják el a külsőbeli szintjüket, mint fordítva. Férfiaknál kb. a világ legtermészetesebb, leggyakoribb szófordulata a "jó csaj/jó nő". Ennek a Gyakoris változata a szalonképesebben hangzó "csinos nők", ami napi szinten előfordul. Ebből nagyon kevés férfi enged, fordítva azért gyakrabban hallani, hogy olyannal jönnek össze, aki elsőre nem vonzotta őket.

Kérdező,

leírod, hogy zavar, hogy a külső miatt utasítanak el, aztán leírod, hogy 2 embert is a külseje miatt utasítottál el.

Taps!

"leírod, hogy zavar, hogy a külső miatt utasítanak el, aztán leírod, hogy 2 embert is a külseje miatt utasítottál el."

Hazudsz mert nem azt mondta hogy ez zavarja, hanem hogy erre nem tanították. A kérdésre kéne válaszolni ahelyett hogy a kérdezöt ócsárolod, mert én is tudlak ócsárolni téged

#25 Csak tudnám, mi volt ebben ócsárolás. Engem ócsárolhatsz nyugodtan, ezen az oldalon ez népszokás.

Sajnálom, de az, hogy a kérdező a régmúltat meg filmeket okol, ahelyett, hogy élné az életét.

Tudod - és te is kérdező - hány ... nevezzük kevésbé szép embernek, legyen az fiú vagy lány van akár nála jobban kinéző párja?? (bár a szépség teljesen szubjektív fogalom) Én már sokat láttam. Aki akarja, az megtalálja a párját. Ki előbb, ki utóbb, de megtalálja.

Ja, hogy időt kell bele fektetni és nyitott szemmel járni? Hát igen!

De filmeket okolni marhaság!

26#

Fúggetlenül a kérdező életétől, azt mondanám hogy nagyon zavaró, frusztráló dolog hazugságokban élni, pont ez az amiről a kérdező beszélt. Az egész amit körítettek és mai napig mindenhol körítenek az egész köré az nagyon ócska hazugságtenger, ami gyakran áll igen meredek ellentétben a valósággal. Így mikor azokból próbálnál kiindulni amiket a külvilágtól kapsz, akkor krva nagy pofonokba szaladsz bele és hiábavalóan hibáztatnád önmagadat, hogy nem úgy van. Miközben ugye félrevezettek, mire felismered már tele vagy lelki sérülésekkel

Ez a probléma

28#

Nem csak a filmekről van szó

Ez annál sokkal komplexebb, ez egy komplett rendszer hazugságokra építve, amiben úgy kell müködni hogy menet közben kell újragondolni mindent amit eddig tanított úgy általában mindenki. Mert nem egyeznek a tapasztalatokkal. Ez lehet szülői tanács is, nem csak film, és sok egyéb is

#29 Nekem nincsenek ilyen gondjaim, bár lehet, hogy szerencsés vagyok, vagy nem tudom. De nekem nem kellett külön mondani, hogy ha valakit nem érdeklek, arra felesleges tovább nyomulni. A szintemen lévő kifejezés meg fura.

Sose tartottam magam világszépének, teljesen átlagos nő vagyok, még alacsony is, nem volt ezer barátom, most alakul a második kapcsolatom, az első 36 évesen volt, tehát ebben nem voltam szerencsés, viszont 2 csodálatos emberrel volt/van kapcsolatom, tehát megérte várni.

Számtalanszor kétségbeeshettem volna, hogy miért nem kellek senkinek, 16 éves koromtól 36 éves koromig, vagy túl válogatós vagyok-e, hogy nem "a szintemen keresgélek", de mégse voltam akkor se boldogtalan.

De nyilván ez személyiségfüggő is...

Bocs, ha hosszú voltam.

41/N