Egyedül elköltözni társ nélkül milyen?

Személyiség kérdése.

Én pl mindig is szerettem egyedül lenni, évek óta egyedül lakom és imádom. Még sosem merült fel bennem hogy "de jó lenne egy lakótárs" vagy bármi ilyesmi. Persze egy barátnő jó lenne, de nem a magányosság miatt.

De ismerek olyat aki gyűlölne egyedül lakni. Szóval ezt így látatlanban nem lehet megítélni

Teljesen jó.

"Az hogy lehet jó, hogy eltelnek úgy hetek is, hogy nem szólsz senkihez a munkatársaidon meg a boltosokon kívül. Esetleg összefutsz néha ismerősökkel, de ennyi."

Mi bajod a boltossal?🤣 Most őszintén, vizsgáljuk már meg ezt közelebbről. Ha együtt élsz egy ellenkező neművel az a felsoroltakon túl pont eggyel több emberrel való beszélgetést jelent. Tehát, azon kéne sírnom, hogy hú, de szörnyű nekem, ma is csak 20 emberrel beszélgettem, nem 21-gyel? Mondhatnád erre, hogy, de az más, mert ő a PÁROM. Nem, nem más. Ha a vele való eszmecsere annyival többet nyújtana nekem, mint a másik 20, akkor nem költöztem volna el. Ha elköltöztem, akkor nem volt minőségbeli különbség, legfeljebb negatív irányban.

Itt inkább arról lehet szó, hogy otthon hosszabb ideig nincs kommunikáció, mint a nap többi részében egyedülélés esetén. De ha valakinek tartalmas a napja, megfelelő mennyiségű a napi interakció, akkor kinek hiányzik még otthon is abban a pár órában az állandó duma. Én pont örülök, hogy végre nyugi van. Illetve, még azt se mondanám, mert online folyamatos a kommunikáció a barátokkal. Na, most hogy közben nem hallom a hangjukat, azt azért ki lehet bírni szerintem.