Zenészek, művészek, elvont emberek, amikor a stílusotokon kívül állóval kezdeményeztetek társkapcsolatot ti is belebuktatok?

Similis simile gaudet.

N

Nem tartozom "közétek", de próbált már velem pár nagyon elvont, nagyon "alter" arc ismerkedni és többnyire hasonló vége lett, mint amit leírsz.

A legnagyobb tisztelettel, fingom sem volt, hogy mik azok a nevenincs (számomra) ócska bandák, amiket hallgatott. Olyan dolgok tetszettek neki, amiknek számomra sem dallama, swm értelme. Rajongott 3 szavas versekért és azért, ha ezeket technora szavalják. Nem értem. A régi bandákat is nyúzta, bakelitlemezeket is vett, azon hallgatta őket. Nem a stílusa volt a fő baj vele, hanem hogy mellé bunkó is volt és akkor is ezeket a szarokat bömböltette meg énekelgette, mikor vele voltam. Ezenkívül teljesen random, elvont témák voltak csak, amikről tudott beszélni, például mindenféle járművekről (ősrégi vonatokról és repülőkről), politikai filozófiáról (Marxra nagyon rá volt izgulva), gitárokról és minden dalról, amiben gitárszóló van... Hát, én ültem és hallgattam, mást nem nagyon tudtam csinálni. Nem érdekel ezek közül egyik sem, főleg akkor nem, ha úgy mesélik, mintha értenék hozzá. Totálisan barbár vagyok történelemből, nem szeretem a régi vackokat sem gyűjteni, sem hallgatni, szóval az egyetlen közös az volt bennünk, hogy szeretjük a sört.

Az már szerintem az ő elb*szott hippi igénytelenségének volt a része és nem az elvontságának, hogy cefetigénytelen volt, konkrétan rosszul éreztem magam, olyan szagot árasztott és a lakása is nemcsak régi dohos szaroktól bűzlött, hanem a saját szemetétől is, már csak ezért sem lett semmi köztünk.

De nővérem is művészlélek, csak ő festő. A családban mindenkinek van tehetsége és kézügyessége, engem is vittek mindenhova rajzolni meg zenélni a tanáraim javaslatára, csak kedv híján nem lett belőlem semmi. Tesóm élt a lehetőséggel, imádta, vele sincs meg a közös hang. Ő is a történelemre van ráizgulva, napokig megállás nélkül nyomatná azt is meg a vallásfilozófiát is. Vele van egy-két jó közös elmélkedésünk, de amiben ő hisz, én abban nem tudok és ez szab egy gátat azért.

Volt még korábban egy exem, ő nem ennyire elvont, csak az identitása része, hogy zenész. :D Na, ő tök jó társaság volt és ha nem is értettem valamit, úgy magyarázta el, hogy értsem és érdekeljen is azért. Illetve segített, hogy közgazdásznak tanult, ami kicsit közelebb áll hozzám is, mint a humán szakok. Nála inkább az bosszantott, ami az első srácnál, hogy hallott valahol egy zenét és elkezdte énekelgetni meg magában dúdolni akkor is, ha beszéltünk közben. Ezt aki csinálja, az miért csinálja? Szerintem nagyon irritáló...

Mondjuk lehet azért ütközött ki ennyire az ellentét, mert én is elvont vagyok a magam módján, csak nem művészeti irányba. Természettudományi területen kutatok, ennél messzebb szerintem nem lehetnék a művészektől. :D

Én abszolút művészlélek vagyok,egyszer életemben szerettem bele hasonlóba.A hiba ott mutatkozott,hogy ő ezt nem viszonozta,csak eljátszotta,kissé személyesiségzavaros,én meg lelkisérült.Szóval,ebből abszolút nem sült ki semmi jó.Viszont legalább amíg tartott,baromi jókat beszélgettünk szerintem,egy-egy ital mellett...Bár lehet,ő másképp látja,nekem így jön vissza emlékeimben.

Amúgy csúnya vége lett,mert kétfelé játszott,ám voltak szép részek,még ha csak a játszma elemei voltak is...