Miért olyan nehéz az elkötelezōdés manapság?

Én nagyon nem ezt tapasztaltam. Olyan típus vagyok, hogy nem jövök be instant mindenkinek (nem vagyok tipikus jócsaj), viszont sokan kedvelnek és szeretnek belém viszonylag könnyen (ahhoz képest, hogy viszonylag kevés embernek tetszem)

Akikről tudom, hogy tetszettem nekik, azok mind szerelmet vallottak (úgy is, hogy el se kezdtünk randizni)

Most 22 éves vagyok, a párom is 22, mindketten tanulunk még, másfél éve vagyunk együtt, együtt élünk. Rengetegszer bebizonyosodott mindkettőnk elkötelezettsége, ha érdekel, privátban kifejtem.

Elköteleződésre hajlandó férfiként igyekeztem a szintén elköteleződésre hajlandó és alkalmas nőt megtalálni, meg természetesen én magam is alkalmassá válni (még mielőtt le lennék szólva, hogy biztos a másikban keresem a hibát -> Nem.).

Ez nem egyszerű! Nagyon nem. Nem magával az elköteleződési hajlandósággal van a baj, hiszen az egy döntés: összejövök valakivel, akivel az elején minden nagyon klappol és olyankor úgy érzed, hogy na, mellette el tudnál köteleződni. Ez idáig oké. Csak hogy egy idő után sokszor kezdtem el érezni, hogy a játszma nem tisztességes: kettős mérce alkalmazása, ahol én vagyok a zsarolt fél. Más szabályok vonatkoznak a nőre és mások rám. Amit neki lehet, azt nekem nem. És közben úgy van minden beállítva, hogy én nem becsülöm meg, nem vagyok elég jó a másikhoz, folyamatosan hibázok, miközben valójában nem is követek el semmit, amit egy kapcsolatban el lehetne ítélni...

Aztán olyan is van, aki az anyja szoknyája alól nem képes kibújni huszonévesen. Na ez a másik. Nagyon sok fejfájást, gondot, elnyomást tud okozni egy nő és egy idő után az ember úgy kezd el lenni vele, hogy már nem is akar semmi komolyat, mert az egész komolyanvehetetlen, tisztességtelen, egyszóval nem éri meg.

Hangsúlyozom, hogy ezek mind az én éretlenségemből is fakadtak, mert mostani fejjel rengeteg ilyen helyzetet máshogy kezelnék.

F

A sok volt partner, és az általuk okozott lelki sérülések az okai szerintem. Amikor már ötödjére (10-edjére, stb.) hiszed azt, hogy na Ő lesz az, s mégsem, akkor utána eljön ez a cinikus mentalitás az egész témát illetően. Utána már egyre extrább erőfeszítés kell ahhoz, hogy valaki ki merje nyitni a szívét, és tényleg készen álljon egy kapcsolatra akár olyan áron is, hogy benyel egy-két hiányosságot, amik például az előző partnerek egy részhalmazában nem voltak meg.

Ha megnézitek, most is azok köteleződnek el könnyebben, akiknek relatíve hamar összejön egy normális kapcsolat.

Úgy is fogalmazhatnék, ami mondjuk 20 évesen ösztönösen jön (szerelem, elköteleződés, társai), azért 30 körül már komolyan meg kell dolgozni, mert elszállt az ösztönös bizalom, hogy jó lesz. És hát az emberek (többsége) nem szeretnek dolgozni.

#27-ben lehet valami. Én is úgy gondolom, hogy az első igazi szerelem, kapcsolatban még sokkal könnyebb hinni. Ha 20 évesen jön össze két ember, mindkettőjüknek első kapcsolata és komollyá alakul (ehhez ilyenkor minimális érettség kell, de ez a többségben megvan), mindketten hiszik, hogy együtt öregszenek meg, tesznek a kapcsolatért, elköteleződnek. Mint ahogy #21 is feltételezem.

Ha valami elromlik, szétmennek, akkor onnantól kezdve sokkal nehezebb elhinni, hogy "örökké", így nem is fogsz annyit/úgy beletenni, nem bízol meg teljesen magatokban, nem mersz nagyobb kompromisszumot kötni.

27#

Nem csak a lelki sérülések miatt. Szerintem a mennyiség miatt is. Minél több kapcsolatod volt, annál inkább rájössz, milyen sokféle módon elcseszettek az emberek, plusz rájössz, hogy te sem vagy tökéletes. Röviden, kiveszik belőled az illúzió. Márpedig ha nincs illúzió, akkor nincs szerelem sem.

20. Magyarul csak dugni akarnak. Ez a jellemző.. :D

Ingyen pnci xD