Miért van egyre több szingli 20-as, 30-as nő akik a kutyájuknak élnek?

Én a gyönyörű hófehér cicámnak élek, aki alapítványtól került hozzám elég rossz állapotban. Előtte szintén ugyanonnan lett egy másik cicám, aki sajnos nagyon beteg volt és elment.

De! Sosem bántam meg, újra magamhoz venném az előzőt is és a mostanit is, mert a világ legnagyobb boldogságát és szeretetét hozták az életembe. Meggyógyították a lelkemet és úgy szeretnek és becsülnek, ahogy senki.

Tényleg jó szűrő, ha valakinek nem tetszik, elhúzhat a búsba. Még azt sem tűrném, hogy csúnyán szóljon a macskához. Merthogy elég sok férfi utálja őket.

Egyébként pedig igaz, hogy szánalmasan pocsék a felhozatal. Nem akarok a lakásomban egy csődtömeget kerülgetni. Macskát vállalni viszont életem egyik legjobb döntése volt.

Hat én a macskámmal fogok majd

Kutyákat ruhellem, rosszul vagyok tőlük

Az emberek szeretnek gondoskodni, értelmet ad az életüknek, ha mások számára is hasznosak. Magány ellen jó a háziállat, a pszichés egészségre is jó hatással van, meg is mozgat, sőt barátkozni is lehet sétáltatás közben.

A kettő meg nem zárja ki egymást, ahogy állítod a kérdésedben, mert nagyon sok családban van kutya-macska vagy egyéb kisállat is családtagként kezelve, és sokan előbb tartották őket, mint ahogy megismerkedtek, gyereket vállaltak. (Nagyon sok, főleg férfi! adott ajándékba háziállatot a párjának az ismerőseim között, hogy "tesztelje" a nőt vagy önmagukat, hogy tudnak-e bármiről gondoskodni. Ez is érdekes jelenség, ami megérne egy kérdést...)

Az azért szerintem is túlzás, ha egy állatot teljesen emberként kezelnek, és nem feltétlenül jó az állatnak sem, ha be vannak zárva és csak a tápot ismerik... stb. Pont mint ahogy a gyereknek sem jó, ha túlféltik, kiszolgálják, életképtelen lesz. Pláne ha fajtája szerint annak a kutyának juhokat kellene terelgetni vagy üregekből vadakat kiásni és helyette egész nap esetleg be van zárva, majd pórázra kötve az aszfalton baktathat kipufogómagasságban egy parkig, ahol jó, ha tized annyit mozog, mint amennyire szüksége lenne.

Alapvetően csak az állatok iránti (esetleg túlzott) rajongás miatt nem szabad beskatulyázni valakit. Figyelni kell az emberekkel való kapcsolatait is.

Amennyiben vannak igazi barátai, van szociális hálója, akkor egyáltalán nem gond, ha esetleg van 1-2-3 kis kedvence, akiket "imád" és törődik velük. Sőt!

De ha csak az a kutya vagy macska van neki, az hatalmas redflag. Egy 20, főleg 30 feletti embernek ha nincsenek barátai, ha csak a rosszat tudja feltételezni mindenkiről, kiváltképpen az ellenkező nemről, ha a családja az elmondása szerint szemét, mert az apja egy lúzer alkoholista aki néha verte is, az anyja még nagyobb lúzer mert tűrte és még mellette is állt, a testvére pedig egy rohadt szemét, mert bezzeg neki mindig mindene megvolt, a csajok/pasik mindig vonzódtak hozzá és már családja is van, hogy dögöljön meg, na az ilyet nagyon messziről el kell kerülni. Mert tényleg születhet valaki rossz családba, találkozhat rossz emberekkel, de hogy húszon év alatt ne találjon néhány olyat, akivel valóban megértik egymást, vagy legalábbis az emberiségbe vetett rossz hitét legalább kicsit megingatja, na ez már a lehetetlen kategória. Az ilyenek egy része is rendszerint a házi kedvenc tartásba menekül, mert velük nem egy egyenrangú kapcsolatot kell kialakítani, mint emberi kapcsolatok esetében, hanem ő lesz a gazdi, a főnök, a kutya/macska pedig ha nem bánik vele kimondottan rosszul, még szeretni is fogja, vagy legalábbis mellette marad.

#1 -esnek igazat adok.

Van ahol már erősen túlzásba viszik.