Miért lett "problémás" a nők nagy része?

15.

Ezt egy szóval úgy hívják, hogy önazonosság!

Nem vagytok önazonosak, és lelkileg nagyon ingoványos talajon álltok. A média elferdít, hallgatsz a reklámnak, meg a többi nyugatról jött szarnak. Jól akarsz kinézni, mert azt látod, hogy a média csak a tökéletest engedi ki, megakarsz felelni, mert milyen lenne már? Hmm? Milyen lenne már egy nőnek megbékélni azzal, hogy valamiben nem jó, vagy, hogy valamit elrontott és vállalni a felelősséget érte?

Ez túl távol áll tőletek.

1. Jó pasit akartok magatoknak.

2. Mivel jó pasit akartok magatoknak, annak a bizonyos jó pasinak jó test is kell, tehát legyen csupasz a puncid, vállald be az anált, vigyázz a súlyodra, stb.

3. Mivel alább nem adjátok, ezért inkább belementek ebbe, hogy tudva tudjátok, hogy ha jó pasit akartok, akkor arra a jó pasira még 30 másik nő is rá fog állni, tehát? ...tehát mindig naprakész kész kell legyen a puncid, mindig friss kell legyen a bőröd, tökéletes kell legyen az alakod stb.

4. Arról nem is beszélve, ha valaki külsőre fullos párt választ, ott nagy az esélye annak, hogy ostromolni fogják, persze persze...az android ember lénye dönti el, hogy hűséges lesz e vagy sem...na meg a nagy lofszt, ha krvanak állok, ne csodálkozzak azon ha megbsznak...

Akkor miért vergődsz, mire vergődtök? Ti magatok álltok saját magatok útjába...mert kell az a bizonyos fullos külső, picit sem vagytok képesek lejjebb adni.

Jah, te 30 helyen akarsz megfelelni, és túl szar lenne valahol, valamit lejjebb adni? Erről nem tehetünk, arról sem, hogy a média ennyire elvisz titeket.

Szerintem megérdenlitek a sorsotokat....ti hozzátok létre, plusz a mérhetetlen egótok barátom.

Pedig az én két mamám is, akik hálisten élnek még viszonylag jó egészségben sokat mesélnek erről.

Az egyik felbontotta az eljegyzését miután megismerte nagyapámat és se kép-se hang, mert gyönyörű férfi volt (amúgy tényleg az volt), ez 50es-es évek vége. .

A másik mamám 40-es évek végén... Csórók voltak mint a templom egere. Papa hadifogságból jött haza és megszöktette mamát annyira egymásba szerettek(mamát másnak szánták,egy jobbmódú család fiának).

Keveritek kicsit a szezont a fazonnal. A kényszerházasság a nemesi rétegre volt jellemzőbb.

Az utca embere régen is szerelemből házasodott. Lehet, hogy nem volt ekkora merítés, hanem mondjuk 5 férfi jöhetett szóba az adott időszakban, de abból az 5ből azt választották, akire legjobban bizsergett a nuni. A legcsúnyább, csóróbb, aki hozzájuk se mert szólni, az ugyanúgy hoppon maradt.

"tegyük fel a 30-40--50-es években amikor még a háború, meg a háború utáni hatások zajlottak az volt a nők fő profilja, hogy izmos legyen, jóképű legyen, jó ruhája legyen, menő meg igazi fuckboy legyen....jaja...persze."

Azért ennyire nem volt vészes a helyzet, senkit nem ismertem nagyanyám korosztályából, akinek félkezű, félszemű férje lett volna. De értem a lényeget és igazat is adok. Bizony nehéz idők jártak. A csóró nők bizonyára keresték a lehetőségeket hogyan lehetne egyről a kettőre jutni. Valami házikót építeni, napi betevőre szert tenni. Ezért sokan kompromisszumot kötöttek. Jó volt a csúnyább férfi is ha ügyes, dolgos, megteremti amit kell. A háború után a dolgos ügyes férfi a mai bmw-s, jó állással rendelkező férfi megfelelője volt.

Ugye érted az analógiát?

Háborogtok a nőkre, akik megkövetelnek párválasztásnál egy szintet, egy anyagi biztonságot. Minden nő aranyásó meg a többi.

És sírjátok vissza az időket mikor ugyanez ment, csak máshol volt a léc. Semmi nem változott alapjaiban véve. Az evolúciós ösztönök ugyanúgy dolgoztak 100 éve is. Biztosíthatlak, hogy senki nem ment hozzá a kilőtt szemű, lábú férfihez, mivel nem nagyon tudott vályogházat felhúzni meg ellátni az állatokat.

Azt hiszed a nők mások voltak, romantizálod, hogy elég volt a nőknek, hogy a férfinek volt f@asza, közben semmi nem változott. Abban a világban lehet még nehezebben érvényesülnél.

"Az 1970-es évek második felében megindult a házasságkötések számának tartós visszaesése. 1994-ben már csak 5 házasság jutott ezer lakosra, szemben az 1950-es évek 10 ezrelékes és az 1970-es évek 9 ezrelékes arányával, a házasságkötések száma pedig alig több mint a fele volt az 1975. évinek.

A házasságkötések hanyatló tendenciája a tisztított arányszámok változásaiban is megmutatkozik. 1994-ig az ezer, 15 éves és annál idősebb nem házas népesség házassági arányszáma az 1980-as évekhez viszonyítva 40%-kal esett vissza."

Tehát ahogy elmúlt a háború utóhatása, ahogy nőtt az életszínvonal, valahogy nem törték már magukat a nők, hogy gyorsan férjhez menjenek. Ezt sírjátok vissza? Hogy annyagi érdekből kösse össze az életét veletek valaki, vagy mi lenne a cél? Komolyan érdekel. Mert a nők ugyanolyanok mint 100 vagy akár 1000 éve. Vannak akik szerelemből házasodnak, vannak akik anyagiak miatt és ma már megjelent az a réteg, aki ha nincs kedve, akkor egyáltalán nem. De régen is lett volna ez a réteg, ha az akkori gazdasági körülmények lehetővé teszik. Semmi-de semmi nem változot, csak mások a színfalak.