Valójában a külső, nagydumásság, pénz hármas helyett a személyiség komplexitásában keresendő a társkeresési problémák okainak nagy része?

#1: Ez a "ne akard görcsösen" napjaink közhelye, a valóságban pedig a hosszú, több éves, több évTIZEDES múlt eredményeképp keletkező kiégés tünete. Amikor bekapcsol a végső "fight-or-flight" kapcsoló és itt derül ki, hogy az illető öngyilkos lesz vagy (tömeg)gyilkos. Esetleg még a keménydrogok felé lehet lépni ebben a stádiumban.

És azért nagy probléma, hogy laikusok adnak tanácsokat (nekem sincs PhD diplomám, de én ezzel a témával foglalkoztam sokat, míg mások mondjuk a számítógépes játékokkal), mert az illető legtöbbször PONTOSAN TUDJA, hiszen végigjárta már az utat, csak mivel MÁS ÉLETUTAT JÁRT BE, illetve MÁS ÉLETSZAKASZBAN VAN, ez vagy nem működik az esetében (tekintve, hogy nem tudod átvenni sem te sem a legjobb pszichológus sem az ő teste felett az irányítást, utóbbi is maximum évek munkája alatt tud kezdeni valamit vele, ha sok-sok erőfeszítést rak bele) vagy nem is opció, mert ELTÉRŐ VÁGYAI VANNAK.

Tehát van a tábor, akinek azért nem lehet a szavára adni, mert eleve más típusú életet élt fiatalon is. Van, akinek azért, mert olyan optimizmussal tekint a jövőre, hogy nem tudod, hogy összevessz vele vagy ráhagyd, mert kapásból írásos dokumentáció nélkül is két kezed kevés lenne, hogy megszámold, hányszor vallott úgy kudarcot, hogy te előre megmondtad neki, ő mégis benézte. És nem kisebb dolgokról van szó, amiknek nincs tétje, hanem akár lakáshitel vagy bármi.

Illetve van a self-made életcsászár típus, aki szerint az a te bajod, hogy nem voltál katona, nem éltél át expedíciót az űrben, sivatagban és sarkvidéken és nem műtötték a nyolc darabba tört gerincedet 12 évesen és mégis felálltál a tolószékből... Ez a típus a legcsalókább, ilyenkor derül ki a pocakos, kopaszodó alkesz 40-esről is, hogy 20 évvel ezelőtt fiatal Schwarzenegger teste volt, csak jött a betegség.

Közben meg te csak azt akarnád, hogy ha nem tudnak konstruktívan segíteni, akkor hagyjanak békén, ne okoskodjanak.

#2: "Nekem a felszínes kapcsolatok bőven elegek, semmi kedvem pofára esni. "

Ezt vagy azért mondod, mert még nem volt részed igaz szerelemben, vagy azt hitted, hogy az és átvert és inkább nem nyitsz már senki felé érzelmileg.

Esetleg még nem élted ki magad és élvezed, hogy minden héten más nővel lehetsz. De ez előbb-utóbb kevés lesz. Legkésőbb addig húzhatod, amíg minden kétséget kizárólag találkozni fogsz az igaz szerelem érzésével. Akár úgy is, hogy azt nem irántad, hanem a környezetedben érzi egymás iránt két ember vagy csak az egyik a másik iránt és rájössz, hogy az általad úgy lenézett rajongás nem minden esetben felszínesség.

Nagyon jó a nyelvvizsga hasonlatod. Minden modulban bizonyos szinten teljesíteni kell, egyikkel nem tudod kompenzálni a masikat.

Illetve bizonyos esetekben mégis. Ahogy a siket-néma felmentést kap a beszéd alól a vak meg Braille írással vizsgázik, itt is van, aki nem matyóhímzés, mégis van barátnője.

És itt is azt hirdeti a társadalom, hogy ő teljesértékű ember, közben meg ez csak olcsó vígasz.

És ez akkor is így van, ha a 8 milliárd emberből kimazsolázzák azt a néhányat, akit véres kardként végig lehet mutogatni. Mint Nick Vujcic például.

#8: Nem lehet egyetlen dolgot kiemelni, összességében nem emelkedem ki semmi olyasmiben, ami a nők szexuális ösztönét beindítaná.

Külsőre a nagybetűs átlagsrác vagyok.

Verbális képességeim az intellektusom miatt átlag alattiak, mivel gyűlölöm a small-talkot és ha erőltettem abból mindig nevetséges végeredmény lett.

Anyagi helyzetem pedig a családi hátterem miatt negatív tartományból indult és ugyancsak az intellektusom miatt én inkább befektetek és nem látható, látványos státusszimbólumokra költök, ráadásul megmaradt az a takarékos gondolkodásmódom, ahogy Warren Buffett is szürkeegér lenne, ha nem lenne híres. Nekem meg töredéke sincs, maximum néhány suttyó BMW-ben feszítő menőgyereket körözök le, de ott meg valahogy erőltetettnek - és hatástalannak, mivel ami nekem van az megfoghatatlan - érezném, hogy most azonnal meg tudnám venni, ha felszabadítanék egy kis tőkét, de az autó számomra pénztemető, így nem vinne rá a lélek. Ez nem lenne túlzottan imponáló duma...

Ja és talán ugyancsak az intellektusom miatt beláttam, hogy az idő és az egészség fontosabb, mint a pénz, ezért bár tudnám, hogyan fektessem be a pénzt és hogyan forgassam, képtelen lennék 1 millió feletti jövedelmi szintért megfeszülni, így mondhatni őrlángon égek...

Melyik nő akarna egy ilyen férfit? Ha adonisz lennék, akkor még elképzelhető lenne, vagy ha valami jópofa dumaláda, de így átlagos srácként senkinek nem keltem fel az érdeklődését...