Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lesz valahi is olyan aki elfogad és szeretni is fog?
Rettentően magányos vagyok. Elég nehéz időszakon vagyok túl, gond volt a pályaválasztással is, így egy évig itthon dekkoltam bezárkózva a 4 fal közé. Persze nem is kell csodálkozni hogy nincs senkim. Igazából már középsuliban se volt senkim, de ott valahogy nem érdekelt. Elvoltam egyedül és kész.
Az utóbbi hónapokban viszont a javulás útjára léptem. Elkezdtem itthon sportolni (mivel mackós testalkatom van), diétázok, voltam azért egy munkahelyem azért, ami bár nem tartott sokáig, de annyit kerestem hogy elkezdhettem az ott megkeresett pénzből a jogosítványt is, jelenleg ezt csinálom. Továbbá jelentkeztem szakképzésre is ami szeptemberben kezd, szóval folytatni fogom a tanulást is.
Megpróbálkoztam az online tárkereséssel is, de egyszerűen nem sikerül. Nem nehéz arra következtetnem hogy egyszerűen a külsőm miatt esélyt se adnak nekem. Igen, tudom sportoljak, gyúrjam ki magam stb. de az arcommal akkor se fogok tudni mit kezdeni pl. És nem kifogásokat keresek, mert elkezdtem sportolni is meg tényleg teszek a változásért is.
Nem gondolom magamat unalmas embernek se. Igen introvertált vagyok, és valóban nem szeretem pl. a disco-kat vagy egyéb iszogatós bulikat se. Anyám mindig azzal rágja a fülemet hogy már pedig itt falu helyen nincs más lehetőség az ismerkedésre. Én el is mentem öcsémmel (aki teljesen az ellentétem, jól nézki, jóképű, extrovertált és gyakorlatilag mindenki is szereti) egy buliba de nem igazán sikerült. Alapból nem élvezem az ilyet, de mondom elmegyek, hát majdcsak ismerek ott meg embereket, de valami rettenetes élmény volt. Konkrétan öcsémhez odajött mindenki, köszönnek neki, ölelgetik "szevasz tesó/vad" és stb. Én meg nyújtom a kezem hogy bemutatkozhassak és köszönhessek, tényleg magamhoz képest kitettem magamért és konkrétan nézik a kezem és elfordulnak. Tehát annyit nem érdemeltem hogy kezet foghassak egyáltalán velük🙂😆. És nekem ne mondja senki, hogy 10/7 ember fixen nem veszi észre hogy ott vagyok, mikor szemben állunk és néznek rám. Ebben még a fájdalmasabb számomra az volt hogy tudtak hogy en vagyok öcsém tesója, de még így sem. Ezt követően mikor már öcsém is kellően részeg volt már ő se vett észre, csak eltűnt a buliban. Szóval magam elmentem, sétáltam éjszaka egyet a városban és hazamentem😆. Öcsémet egyebként nem hibáztatom mert amúgy tenyleg jól kijövünk és ő próbálkozott is. Egx idő után meg érthető volt hogy ő se tud mit kezdeni az egésszel. Most is elhívott a következőre is hogy menjek, de ezek után nem hiszem hogy helyem lenne az ő társaságában.
Akkor próbáltam az én hobbiaimon át is ismerkedni, de őszintén melyik az a én korosztalyom beli lány akit érdekelnek is ezek a dolgok? A hobbiam: Érdekelnek a természetben való túrák, érdekel a természetfotózás, az amatőr csillagászat, szeretek könyveket olvasni, filmeket nézni, megvitatni azokról a véleményem és még a videójátékok is. Imádom az állatokat és nekem is van pár. Akkor ha lenne kivel nagyon szívesen járnek el csak random kirándulásokra is (városnézés, állatkert, túra, múzeum, színház akármi). Szóval alapjáraton nem gondolom magam unalmas embernek se. Beszéltem egy-két lánnyal akiket nagy nehezen találtam legalább hasonló érdeklődési körökkel is, de semmi. Vagy válaszra se méltattak, vagy pedig egy-két mondat után siman ghostingoltak, amit csak azért se értek, mert még arra se adtak esélyt hogy meguntassam magamat velük. Még egy randiig se jutottam el velük. És akkor itt nyilván megint az jön az eszembe hogy ez biztos a külsőm miatt van megint (valszeg ez így is van).
Nincsennek egyébként nagy elvárásaim. Nyilván nekem is megvan úgymond az "ízlésem"/zsánerem, de nem ez a mérvadó. Voltam már olyan lányba is szerelmes aki amúgy nem tetszett, sőt csúnya ilyet mondanom, de nem is volt kimondottan szépnek mondható. Ott mondjuk teljesen más volt a gond ami miatt nem alakult ki semmi, de ez most nem is lényeges. Tehát összességében engem nem zavar ha valaki olyan mint egy "deszka", de az se ha éppen pont hogy husis lány. Egyetlen elvárásom hogy lássam rajtuk hogy igényesek és az adottságaikhoz öltözködnek stb.
Öcsém és anyam még szokott azzal is piszkálni hogy azért nincs senkim mert nincsennek barátaim se. Nos ebben tényleg lehet valami, de őszintén barátot meg nem igényelek úgymond. Nem érzem szükségét se hiányát. Lehet tényleg jó lenne, én ezt aláírom, de minek ismerkedjek olyan emberekkel akikkel nem akarok? Eddig a magány nem is izgatott, elvoltam, inkább csak azután támadt fel bennem hogy most elkezdtem összeszedni magam. Minden olyan szépen ment, aztán most azzal szembesülök hogy basszus amúgy én senkinek se kellek.
Attól félek hogy külsőm miatt soha nem lesz senkim és egyszerűen az a sorsom hogy egyedül legyek és kész. Egyszerűen még csak arra se kapok esélyt hogy beszélgessenek velem. Pedig szerintem ha a belsőmet nézem csak az önbizalom hiány jelent gondot. De igazából ha nagyon összeszedem magam ezt is képes vagyok legyűrni, lásd pl. hogy elmentem öcsémék bulijába is és igyekesztem kommunikálni. Sőt, kifejezetten állítom hogy ott nem rajtam múlt a dolog.
20/F
válasza: válasza:Ez nem rosszindulat, ez az igazság. Mit kell regényt írni különösen olyat, hogy végig csak picsog?
Ha nem nyafizna, hanem dolgozna önmagán minden téren, akkor akadna minimum egy nő!
válasza:12. Nincs benned semmi emberség, együttérzés.
Legalább ki tudja magából adni. Inkább mint vonat alá menjen..
Vannak barátaim, én segítettem soknak ezeken a helyzetekben túl lendülni. Volt olyan, akire ki kellett mentőt hívnom, mert azt mondta elmegy sétálni a vonat mellé, finoman szólva.
Ez nem játék. Ez egy népbetegség, nem kinevetni vagy gúnyolódni kell, hanem segíteni.
Ha nem tudsz, ne árts másoknak, pont!
válasza:Hát de tisztán írtam neki hasznos választ, tanácsot, hogy mit kéne tenni :
Nem rinyálni kell, hanem önmagán dolgozni keményen.
A fő kérdés ez:
"Lesz valahi is olyan aki elfogad és szeretni is fog?"
Na válaszoltam: Nem lesz addig míg saját magát nem szereti! Nem fogja őszintén szeretni senki, mert ő sem becsüli, szereti önmagát!
Ez így működik. Ha tetszik ha nem.
Te kedves vagy, elolvasod, de választ kaptam nem adsz, hogy mit is kéne tennie, inkább belém kötsz. Mivel vagy különb mint én, amikor azt írod, hogy depressziós de csak vegigolvastad azt jól van? Fel kéne ébreszteni, pszichológust ajánlani, olyan könyveket, csoportokat amelyek segítenek, sportot, hogy az önbizalma nőjön és egészségesebb legyen, jobban nézzen ki. Tanulnia, hogy a szociális készségei előbbre jussanak más emberekkel.
Olvasd már el még barátai se vannak és nem is akar. Nem tudja magát kinek kibeszélni, de nem is hallgat még a szuleire se.
Pedig segíteni akarnak neki.
Ilyen emberen, aki nem hajlandó változni és azt hiszi, hogy egy buli előrelépés az egyszerűen buta a végtelenségig.
14-es
Nem akartam vitatkozni, mert igazad van, nem valószínű hogy lesz valaha valaki is aki fog szeretni és igen talán még buta is vagyok. De most már pontosítani szeretnék lár dolgot mert mint mondtad el se olvastad az egészet, mert rohadt unalmas vagyok, mégis "tudsz" mindent.
Nem szeretem magam, ebben igazad van, de mit szeressek magamban ha más semmit se szeret bennem? De igazad van, ez így működik, ha tetszik, ha nem.
Egy részt miért mondod hogy csak rinyálok? Leírtam hogy jelenleg hogy próbálkozok és hogy ez kudarcos volt. Akkor miért adsz tippeket hogy szerinted mit kéne máshogy csinálnom?
Másrészt, te ajánlottál pszichológust? Azt már mondtam hogy sportolni is elkezdtem, gondolom te csak azt vetted ki az egészből hogy mi az ami unalmas és negatívum bennem. Azt a részt is olvashattak volna hogy próbálok javulni és előre haladni, de ahelyett hogy ellenjavaslatot, tanácsot adtál volna egyszerűen megállapítottad hogy buta vagyok.
Azt a részt se sikerült értelmezni ezek szerint hogy hallgatok e a szüleimre vagy se. Én hiszem azt hogy ha elmegyek bulizni az változás lesz? Olvasd már el (akár újra, bár elvileg nem olvastad, mert unalmas vagyok, tuti nem a szövegértéssel van gond🥴), és értelmezd is. Pont hogy a szüleim tanácsa volt hogy menjek el bulizni, akkor most ki a buta? A szüleim, mert azt hitték ez a megoldás? Te, mert szöveget se tudsz értelmezni? Vagy én, mert hallgattam a szüleimre? 🤔
válasza:"Én meg nyújtom a kezem hogy bemutatkozhassak és köszönhessek, tényleg magamhoz képest kitettem magamért és konkrétan nézik a kezem és elfordulnak."
Haha ugyanez van nálam is. Egy másik kérdésnél írtam ,hogy uganúgy levegőnek néznek amikor barátaimmal/haverokkal vagyunk valahol, csak engem általában a nők "tisztelnek" meg így. Szóval látja a csaj/csajok hogy ott vagyok a társasággal, beszélgeteg haverokkal/haverral, mondjuk pont egy olyannal akit ismer/ismernek és neki köszönnek rajtam meg keresztül néznek. Ez elég vicces amúgy ha az ember belegondol, főleg amikor erre írják a bölcselkedő válaszokat, hogy biztos nem vagyok elég határozott meg látszi krajtam, hogy ilyen meg olyan vagyok.... aha persze, amikor konkrétan bemutatkozni sem hajlandóak.
Ja szóval ez egy érdekes helyzet. Te viszont még fiatal vagy, a te korodban én is keresztül mentem ezeken a dolgokon, annyi különbséggel, hogy nekem mindig voltak barátaim, sok-sok haver és még több ismerős.
Viszont a nőket abszolút nem érdekeltem, epdig akkoriban még kifejezetten jól néztem ki (legalábbis a mostani külsőmhöz képest).
Aztán amikor totál nem számítottam rá odajött hozzám egy csaj, aki konkrétan kinézett magának, de nem mert korábban kezdeményezni aztán összejöttünk. Ma napig az első és egyetlen kapcsolatom volt, de legalább volt valami. Ilye nszerencséd neked is lehet én azt mondom járj el társaságba, biztosan vannak olyanok akik befogadnak maguk közé. Engem is mindig "befogadtak", pedig nem voltam nagydumás, menő srác. Általában a hozzád és hozzám hasonló "lúzerek" tartanak össze, de persze van amikor nagydumás, népszerű emberekkel is összesodor a sors és akár jó barátság is lehet belőle. Erre gyúrj leginkább, hogy legyen egy fix baráti/haveri köröd meg sok-sok ismerős.
válasza:Az nem előbbre jutás, hogy elmész bulizni még most se! Miben hallgattál rájuk? Úgy nem lehet barátságot kialakítani, hogy a fele társaság spicces/részeg. Ismerkedni, beszélgetni kell józan állapotú emberekkel, nem azt hinni, hogy azért, mert a tesód elvitt, akkor már haverjaid lesznek vagy nők ugranak rád csapatostul.
Azért vagy ostoba, mert hiába sport amit művelsz, vagy tanulás amibe belefogsz semmi haszna nem lesz, hiszen te eldontotted, hogy bányarém vagy ezért nem lesz senkid! Így még soha senkinek nem alakult semmi! Tudod mennyi csúnya ember létezik és mégis vannak haverjai, barátnői? Azért, mert van önbizalmuk, tudnak beszélgetni, ismerkedni (még akkor is, hogyha prolik, vagy nem valami nagy észlények).
Te eleve negatívan állsz a dolgokhoz és ezen változni kellene. De ha te csak elvagy az önsajnálatban, meg a kifogásokban, akkor csak legyél, nekem aztán 8. Te életed. 🤷♀️
Látom a szövegértés még mindig nem megy. Abban hallgattam a szüleimre hogy elmentem bulizni. Én se gondoltam hogy ott jó ismerkedni, de én elmentem, mert HALLGATTAM rájuk. (Most már eljutott az agyadig?)
A többi meg már annyira értelmetlen rizsázás hogy reagálni se vagyok hajlandó rá. Tanulj inkább, de na adj segítséget olyan témához akihez egy bot is többet értene.
válasza:Ahh, kinyílt a gyerek csipája. 😂
Te hoztad fel, mint ellenérv, hogy te igenis hallgattál a szüleidre emiatt:
"Olvasd már el még barátai se vannak és nem is akar. Nem tudja magát kinek kibeszélni, de nem is hallgat még a szuleire se.Pedig segíteni akarnak neki."
Erre írtad vissza, hogy:
"Pont hogy a szüleim tanácsa volt hogy menjek el bulizni, akkor most ki a buta?"
De az eredeti szöveg meg ez:
"Öcsém és anyam még szokott azzal is piszkálni hogy azért nincs senkim mert nincsennek barátaim se. Nos ebben tényleg lehet valami, de őszintén barátot meg nem igényelek úgymond." - Erre reagáltam, nem pont a bulira, az csak mellékes megjegyzésként szerepelt, mert ezt írtad:
"De igazából ha nagyon összeszedem magam ezt is képes vagyok legyűrni, lásd pl. hogy elmentem öcsémék bulijába is és igyekesztem kommunikálni." - haladás szerinted, mert te igyekeztel, de azt nem nézed, hogy pont a legrosszabb helyre mentél! 🤣
Te vagy az, aki ott próbált szerencsét, mert hallgattál rájuk, de az nem esett le, hogy nem jó helyszín - ezért vagy olyan amilyen vagy.
Éretlen, tapasztalatlan vagy és azt hiszed kb. hogy mindenki kalapolni fog, mert te megjelensz. Nem kezet fogni kellett volna semmiből semmi, hanem a testvérednek bemutatni téged és részt venni a beszélgetésekben, bár mint írtam szórakozóhely sem barátság sem ismerkedés szempontjából rossz választás.
Egyébként meg azért kellene pszichológus, hogy a magabiztosság hiányát orvosolja, hogy támpontokat adjon. Azon kívül millió könyv létezik, edzés, futás mind pozitívan hat mint a lélekre, mint a testre és persze a tanulás, szociális élet kialakitasa különböző hobbik által, ahogy sok ember van.
De te szövegertelmezessel jössz, amikor tisztán, világosan le van írva, hogy mi a fő probléma : Te, senki más csak te állsz a siker elérhetetlenségében.
"Nem szeretem magam, ebben igazad van, de mit szeressek magamban ha más semmit se szeret bennem?"
Holott így kellene az egészhez viszonyulni:
"Szeresd önmagad legelőször, ne várd el, hogy más szeressen & Ha te segítesz önmagadon a jó Isten is megsegít!"
Te pont fordítva gondolkodsz, ezért nincs esélyed semmire.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!