Ha egyenjogúság, egyenrangúság van, akkor első randin miért a férfinek kell fizetnie a számlát, miért nem felezik?

"A férfi IS szedje a bajszát, meg minden mást is az arcon, elég nagy baj, hogy sokan "férfiasság" fedőnév alatt eresztenek igénytelen szakállat meg kiflibajuszt."

A saját férjednek beleszólhatsz az arcszőrzetébe, törődj vele.

Egyáltalán nem elvárás. De az igen ha én azt mondom egy nönek hogy meghívlak egy itara, akkor az azt jelenti hogy én fizetem.

Soha nem a Gundelbe hívom első randira ebédre.

"Oké fizessen férfi első randin ,de akkor egy férfi kapjon több fizetést a munkahelyen, mint a régi szép időkben"

Ez a kettő sem függ össze. Azért kapj több pénzt, mert többet akarsz költeni? Komolyan mondom, ez lenne a híres férfilogika?

Ez olyan, mintha azt mondanám, aki otthon ül, annak fizessenek kevesebbet, mint nekem, mert én Izlandon akarom tölteni a nyarat.

Ha valaki azt mondja, szeretne meghívni valamire, és elfogadom, akkor nem ajánlom fel a felezést, mert egy felnőtt emberből kinézem, hogy képes felelős döntést hozni, hogy valóban meg akar-e hívni. Ha úgy ítélem meg, hogy az adott személytől nem akarok semmit, nem fogadom el. Ha úgy ítélem meg, hogy szívesen lennék az adott személlyel, de az én anyagi helyzetem lényegesen jobb az övénél, akkor inkább azt mondom, én hívom meg, ez például a barátnőimmel gyakori.

A felezés számomra rendkívül visszatetsző, ezt visszautasítanám. Sokkal szívesebben fizetem külön a saját fogyasztásomat, mint a közösnek a felét. Így teljesen korrekt, senkinek nem kell azon aggódnia, hogy mit fogyaszthat, mert az semmilyen módon nem terheli meg a másik pénztárcáját.

Ha valaki olyan feltételekkel szeretne találkozni, hogy mindenki a saját fogyasztását állja, akkor legyen nyilvánvaló a szándéka, akár explicit módon is. Ne használja a meghívlak kifejezést, hanem tegyen olyan javaslatot, hogy menjünk el valahova vagy üljünk be valahova, akár hozzátéve azt is, hogy mindenki fizeti a magáét. Nincs ezzel semmi gond, mert tudom, mire készüljek. Ami számomra visszatetsző, az a lapító, sunnyogó kommunikáció, vagy éppen a kommunikáció teljes hiánya, hiszen ez vezet olyan félreértésekhez, hogy valaki meghívásra számít, de nem valójában nem az lesz belőle.

""Oké fizessen férfi első randin ,de akkor egy férfi kapjon több fizetést a munkahelyen, mint a régi szép időkben"'

Kapjon a nő több pénzt, sokkal többet költünk fordrászra, kozmetikai cuccokra, kozmetikusra, ruhákra, sokan pillásra, körmösre.

Angliában élek és amikor randin fizetni szerettem volna egy nőnek egy italt, meg volt sértődve, hogy én ezzel lealacsonyítom őt. Azt mondta, hogy neki is van fizetése, ő is szeretne velem randizni, miért fizetném én amit ő iszik. Amikor elmeséltem, hogy Magyarországon mi a helyzet, el volt képedve, hogy milyen régimódiak a magyar nők.

Az amit mondanak, hogy aki meghívja a másikat, azt minden esetben a férfi teszi, szóval ez akkor lenne megfelelő érv, ha a nők is ugyanolyan arányban hívnának minket első randira. De nem teszik, mert nem csak a fizetésből nem akarják kivenni a részüket, hanem a kezdeményezésből sem. Ilyenkor nem számít az, hogy egyenlőség legyen a férfiak és a nők között, csak akkor amikor az nekik kedvez.

Vagy tud valaki példát mondani, hogy a nők egyáltalán bármikor is követelték volna egy olyan dologban az egyenlőséget ami számukra hátrányos? Mert én nem. Miért nem kedves hölgyek? Mert így nem vagytok hitelesek.

Most Ukrajnában nem tüntetnek a nők, hogy ők is Bahmutba akarnak menni harcolni. Mert ilyenkor már nem kell az egyenlőség. A férfiak meg dögöljenek meg a fronton, csak azért mert férfinek születtek.