Mennyire kell elkeseredettnek lenni, hogy már biciklin ismerkedem?

Megyek az úton, előttem egy biciklitárolónál a nő teljesen behajolva, formás fenekével a bicikliút felé áll és matat a kerékpárjával. Megyek tovább, nyilván nincs ott dolgom.

Nagyon lassan haladt, meg is állt, mert néha hátranéztem, úgy voltam vele, vagy elmegy másfelé, vagy sose ér utol, de volt egy sokáig tartó piros lámpa, ezért nem sokkal később utolért. Mivel már csak 150-200 méterem volt hátra, és elfordultam volna jobbra (vendégségbe mentem), gondoltam, nincs mit veszíteni alapon leszólítottam. Már szinte mögöttem volt, ekkor ráköszönök, hogy, szia, látom jó régóta jössz mögöttem. Ez elég hülye indítószöveg volt, de arra akartam utalni, hogy messziről figyeltem, hogy csak nem ér utol, aztán mégis.

Majd valamit válaszolt, de nem értettem, mit, és ahogy ment tovább, hirtelen ő volt előrébb, rendesen nyomnom kellett, hogy mellé érjek. Úgy folytattam, hogy ne haragudj, ha egyedülálló vagy, van kedved ismerkedni? A válasza, hogy hát, beszélgethetünk, míg itt megyünk. Kénytelen voltam rákérdezni, hogy van párod? Azt mondja igen. Itt sem értettem, mit mond még, mert a biciklit hozta szóba, majd visszakérdezek, hogy tessék, és csak annyit mondott, hogy a párja nem szeret biciklizni, ezért megy egyedül. Bemutatkoztunk egymásnak, megdicsértem a nevét, mert tényleg tetszett (egyik exemet is így hívják).

Aztán mivel láttam, mindjárt kanyarodom és van párja, ezért felesleges az egész, ledobtam az atomot: ne haragudj, hány éves vagy? Erre bemondja, 68. Na, ettől majdnem eldobtam az agyam, ugyanis 50-nek sem nézett ki, mint mondtam, formás volt a feneke, amikor be volt dőlve és a biciklin is (mikor megelőzött, akkor látszódott az ülésen), tehát még a mai napig nem hiszem el, hogy tényleg annyi volt. Konkrétan mondtam neki, hogy 45-nek nézel ki. Még örült is neki. AZtán megkérdeztem, mit tippel, mennyi vagyok, de ebbe már nem ment bele, mert azt mondta, nem szokta nézni. Még mondtam neki egy mondatot, aztán elnézést kértem, hogy zavartam, és elmentem jobbra, ő pedig egyenesen.

Szóval a lényeg:

- már idősebb nőt leszólítok, csak hogy legyen valami, normális ez?

- később másik tájon fiatalabb nőt nem mertem, tényleg az motivált, hogy tudtam, soha többé nem találkozunk, és senki nincs is a bicikliúton?

- talán nem írtam volna le a sztorit, ha nem 68 lett volna, de lehet még ennyi évesen is valaki ennyire szép és formás?